Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
260 KOCSIS PIROSKA Befejezés Összegzésként elmondhatjuk, hogy a Kádár-rendszer megszilárdulásának éveiben jelentős és nagy horderejű változások történtek nemcsak a társadalom szerkezetében és a gazdaság életében, hanem a munka világában is. A rendszer — saját megmaradásának érdekében, de propagandacélokból is - népjóléti intézkedések sorát fogadta el. Az 1961—1962 körüli évekre konszolidálódott Kádár-rendszer kísérletet tett a teljes foglalkoztatottság megvalósítására, azonban a munkahelyek hiánya és a nők tömeges munkába állása ezt szinte lehetetlenné tette. A nők foglalkoztatása terén felmerülő nehézségek ellenére nekik is ki kellett venniük részüket a szocializmus építésében, bár a szociális intézményrendszer (óvodák, bölcsődék) kiépítése csak a kezdeteknél tartott, ami munkába állásukat megkönnyítette volna. A cigány lakosság felzárkóztatását előíró 1961. évi rendelkezés indította el azt a folyamatot, amely gyorsította a „cigányság társadalmi beilleszkedését”. A fiatalok és a csökkent munkaképességűek munkába állásánál jelentkező gondok nem csökkentették, inkább súlyosbították a helyzetet. A rendszerbe integrált szakszervezetek nem láthatták el valódi feladatukat, vagyis a dolgozók érdekvédelmét, s a SZOT „értelmét” a legtöbben a kedvezményes nyaralási lehetőségekben látták, ami a szakszervezeti és vállalati üdülők rendszerének fokozatos kiépítését hozta magával. A munkásvédelem és a balesetelhárítás terén hozott különböző intézkedések, az ingázó és hajléktalan dolgozók számára épült munkásszállások, az idősek számára létrehozott szociális otthonok,114 az éjjeli szanatóriumok működtetése, a munkavédelmi akadémia létrehozása, a munkásszállítás és utaztatás terén adott kedvezmények, az üzemi étkeztetés mind-mind olyan szociálpolitikai ellátás volt, melyek az ’50-es évek végére és a ’60-as évek elejére a kádári konszolidáció hatására alakultak ki, és fokozatos kiszélesítésük hozzájárult a Kádár-rendszer megszilárdulásához. Mindez azonban a piaci teljesítmények helyett állami eszközökkel hozta létre az „általános jólét” intézményeit. 114 1962. március 15-én lépett hatályba a 7/1962. számú egészségügyi miniszteri utasítás az öregek napközi otthonának szervezéséről. Az utasítás szerint a társadalmi erőforrásokból létesítendő szociális intézmények a „családi gondozásban nem részesülő öregek és egyéb csökkent munkaképességű személyek nappali tartózkodását, étkezését és kulturális igényének kielégítését” szolgálta.
