Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
250 KOCSIS PIROSKA nisztérium a költségek csökkentése érdekében a vállalatokkal ütemtervet dolgoztatott ki arra vonatkozóan, hogy munkaerő problémáikat hogyan tudják helyi forrásból megoldani, és az utazók létszámát csökkenteni, esetleges szállások létesítésével. A vállalatok a munkásszállítás forgalmi adatairól rendszeres kimutatásokat készítettek.84 Egyes megyékben, mint például Nógrádban arról panaszkodtak, hogy a munkásszállító gépkocsik „nincsenek eléggé kihasználva”.85 A munkásszállítás mellett az üzemek, vállalatok egy része gondoskodott az ingázók elhelyezéséről. 1961 -ben a szállások csupán 2,3%-a volt olyan épületben, amit kifejezetten munkásszállás céljára építettek. Az iparban foglalkoztatottak száma évről évre emelkedett, az új munkaerő főként a fiatalabb generáció közül került ki. Jó részük átmenetinek tekintette a lakóhelyétől távoli munkahelyet. A Statisztikai Évkönyv közölt adatai a munkásszállások főbb adatait mutatják be 1957 és 1961 között.86 Megnevezés 1957 1959 1961 Férőhelyek száma 158 082 242 694 224 924 A szálláson lakók száma 141 000 208 165 181 314 A szálláson lakók száma az összes munkások százalékában 11,0 12,1 10,1 A vállalatok munkaerő problémái és a lakáshelyzet indokolttá tették a munkás- szállások fenntartását és továbbfejlesztését. Az ötvenes évek végén korszerű munkásszállója csak a Csepel Autógyárnak, a Gördülőcsapágy Gyárnak, a Salgótarjáni Acélárugyárnak és a Csepel Vas- és Fémműveknek volt. A többi szállás még a ’60-as évek elején átalakított helyiségekből, felvonulási épületekből és barakkokból állt, melyek csak ideiglenes tartózkodásra voltak alkalmasak. A vállalatok saját erőből is fejlesztették munkásszállásaikat, kisebb építkezéseket és korszerűsítéseket hajtottak végre. A fejlődés ellenére sok volt az elaprózott, kis befogadóképességű, korszerűtlen, alacsony színvonalú szállás, ami az anyagi lehetőségek hiánya mellett a vállalati vezetők hozzáállásával is magyarázható. Sok esetben nem ismerték a munkásszállások egészségügyi szabályaira vonatkozó rendeleteket, ezért betartásukról sem gondoskodtak. 1961 és 1965 84 MNL OL XIX-C-5-II/33-5856-1959. 85 MNL OL XIX-C-5-IV/25-18839-1959. 86 A megfigyelés 1957-ben az állami szektorban foglalkoztatottak 70%-ára, 1959-ben 82%- ára, 1961-ben 83%-ára terjedt ki. Forrás: Statisztikai Évkönyv, 1961. KSH kiadványa.
