Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Szabó Csaba: Azok a „hatvanas évek”
24 SZABÓ CSABA te a Rákosi-rendszer elutasításának talán legfőbb okát, a kilátástalanság miatti csüggedést. Ezért hosszú távú, tartós perspektívákat kínált a népnek. Mindazok, akik nem vétettek a rendszer normái ellen, azok tervezhették életüket, tanulhattak, gyarapodhattak (egy bizonyos, ellenőrzött határig). Hatásos életszínvonalpolitika vette kezdetét. A kis kedvezményektől a tömeges lakás-építésekig (az első panel-lakótelep felavatása Budapesten 1966-ban) széles a skála. Egyre jobban terjedtek a tartós fogyasztási cikkek, a televízió, az autó (1963-tól már részletre is lehetett vásárolni, igaz éveket kellett várni). Átalakult az életmód: egyes dolgok lassan veszítettek a jelentőségükből (hagyományok, vallásosság), mások felértékelődtek (szerzés, birtoklás). Egyre többen jutottak el belföldön nyaralni (SZOT- üdülés, Balaton), sőt lassanként külföldre (évente keletre, háromévente már nyugatra) is. Ugyanakkor hozzátartozott a Kádár-korszakhoz az alkohol-fogyasztás, az alkoholizmus mértékének, az öngyilkosságok számának kiugró növekedése is. Rainer M. János érdekes párhuzamot vél felfedezni az ötvenes és a hatvanas évek között, mégpedig két-két szakaszra osztva a korszakot. Az 1956. november 4-től 1962—1963-ig terjedő csaknem hét esztendő lényegében megismételte a magyarországi szovjet rendszer kiépítésének 1947—1953-as folyamatát. Az újra- kiépítés érintette a klasszikus rendszer valamennyi alkotóelemét. Kádár János a politikai hatalom visszaszerzésének mozzanatával kezdte, a politikai ellenfelekkel való véres és elhúzódó, kampányszerű leszámolással folytatta (a forradalmi résztvevőkkel szembeni megtorlás — ideértve a kommunista párt eretnekjeit, a „revizionistákat” is — 1956—1959, katolikus egyház: 1961, ortodox sztálinisták: 1961—1962). Lezajlott a tulajdontól való megfosztás folyamata a mezőgazdaságban (1958—1961). A gazdaságpolitika egy rövid átmenet után, különösen a második ötéves terv kidolgozása során visszaállt az erőltetett iparosítás, a centralizált parancsgazdaság pályájára. A szellemi életben folytatott ötvenes évek végi — hatvanas évek eleji kampányok az ideológiai monopólium megszerzését célozták. Az első (eredeti) rendszerépítő folyamatban diszkriminálták kirekesztése és marginalizálása folytatódott (a téeszszervezés most is gazdagparaszt-ellenes jelszavakkal indult, a „volt uralkodó osztályok”, az „osztályellenség” gyermekeivel szembeni megkülönböztetés a felsőoktatásba való felvételik során 1963-ig folyamatos volt stb.)20 Rainer szerint az 1962—1963-tól 1972—1974-ig terjedő szakaszban az 1953— 1954-es korrekció, majd az 1955-1956-os rekorrekció némiképp elmosódottabb, egymásba mosódó remake-je játszódott le. Markáns politikai enyhítésekkel kezdődött: az 1962-es pártkongresszus határozatával (arról, hogy a szocializmus 20 Rainer, 2004, 14-15.
