Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Kocsis Piroska: Változások a munka világában a Kádár-rendszer megszilárdulása idején
242 KOCSIS PIROSKA köznek” (pl. a mechanikai szövőszék, a körkötő, a körhurkoló, a lánchurkoló és a metrikus síkkötőgép).57 További gondot jelentett a vállalati nyilvántartások megbízhatatlansága. Nem volt kellően tisztázott az idősek, a csökkent munkaképességűek és a szociális szempontból rászorultak fogalma sem.58 A Könnyűipari Minisztérium 1958. február 18-án megtartott kollégiumi ülése foglalkozott az üzemen kívüli, rendszeresen foglalkoztatott munkavállalók, vagyis a bedolgozók helyzetével. Javasolták, hogy „a bedolgozókkal kapcsolatos intézkedések nagy részét nem kell a Minisztertanács és a Gazdasági Bizottság elé vinni”, hanem saját hatáskörben — részben miniszteri rendelet, részben OKISZ59 vagy fővárosi VB határozat formájában — adják ki azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy a bedolgozók között egyesek rendkívül magas jövedelemre tegyenek szert, ugyanakkor számos rászorult igen kevés vagy éppen semmi munkalehetőséget sem kap. Meghatározták, hogy az állami vállalatoknál 1958. június 30-a után csak az illetékes iparigazgatóság engedélyével lehet bedolgozókat foglalkoztatni. Javasolták továbbá a bedolgozók felülvizsgálatát, hogy „csak a valóban rászorultak kapjanak bedolgozói engedélyt”. A felülvizsgálat során nemcsak a bedolgozók személyét, hanem családi körülményeiket is vizsgálták. Irányelvként fogadták el, hogy egy családból lehetőség szerint csak egy személy kapjon bedolgozói engedélyt, másrészt olyan családtagok részére, ahol a család összjövedelme bizonyos határt meghalad, „nem helyes bedolgozói engedélyt kiadni”.60 A kollégiumi ülésen leszögezték, hogy „bizonyos területeken közgazdasági és főként szociális szempontból szükséges és helyes szervezési forma a bedolgozói rendszer”, ezért el kell kerülni, hogy néhány kirívó eset alapján az egész bedolgozói rendszert és a bedolgozók többségét elítéljék, vagy olyan intézkedéseket hozzanak, amely azokat is sújtja, akik „rendesen dolgoznak és szerényen keresnek”. Megállapították, hogy „lényeges különbségek adódnak” Budapesten és a vidéken működő bedolgozó szövetkezetek és vállalatok között, és „a spekulációs tevékenység” elsősorban Budapestre összpontosul, ezért az ellenintézkedéseket is elsősorban erre a területre kell koncentrálni.61 57 MNL OL XIX-C-5-A/4-8256-1958. 58 Szociális szempontból rászorultak között szerepeltek a két vagy több gyermekkel rendelkező, egészséges, családfenntartó apák is. 59 Az Országos Kisipari Szövetkezetek Szövetségét (OKISZ) 1948-ban hozták létre. 1951- ben minisztériumi jogköröket kapott. Az 1952. évi 23. (III. 27.) Mt. számú rendelet a kisipari szövetkezetekről kimondta, hogy az OKISZ a Minisztertanács felügyelete alatt áll, az 1957. évi 1.010. Korm. sz. határozat pedig elrendezte, hogy a szövetkezetek érdek- képviseletének vezető szervévé kell alakítani. 60 MNL OL XIX-C-5-A/4-8256-1958. MNL OL XIX-C-5-A/4-8256-1958. 61
