Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
220 KERESZTES CSABA ismertetni kell, ezt is be kell terveznünk a népművelési munkába. Nagy hangsúllyal szerepel tervünkben a falusi kulturális munka fejlesztése, az irányító munka színvonalát emelni kell minden fokon a minisztérium osztályainál és másutt is. Ennek egyik feltétele: kevesebb értekezletek, kevesebb tanfolyamok, kevesebb előterjesztés. Az ismert dolgokat folytatni és jól. Ne vegyünk új előterjesztéseket, újrafogalmazásban már meglévő dolgokat, mert zavarokat okozunk, ahelyett, hogy segítenénk.” A kollégium tagjai és meghívottai éltek a vita felkínált lehetőségével. Vagy az előterjesztést bírálták, vagy ahhoz kapcsolódóan önálló gondolatokat fogalmaztak meg. Az átfogóbb jellegű felvetésekből kiemelendő Turgonyi Júlia hozzászólása. „Nagyon örültem annak, hogy a tervezet ilyen nagyon részletesen és az egész társadalom nézetét átformálni kívánja a reform szellemében. De van egy olyan gondunk, hogy felvetik ezeket a feladatokat, mit kell a társadalommal megértetni, a világnézeti kérdéseket, és utána, szinte elválasztva, felvetünk olyan problémát — lehet, hogy a résztervekben nem így jelentkezett, — hogy a szülői munkaközösségeket a nevelési kérdések megértetésének szolgálatába kell állítani. A szülői munkaközösségeknek nagyobb önállóságra kell törekedni. Ha a nagyobb önállóságot a szervezeti kérdésekben úgy értjük, hogy a szülői munkaközösség vigye el a szülőket és hallgassák meg, mit mond a pedagógus a reform elveinek biztosítása érdekében, ekkor ez helyes. De tudják, milyen nagy küzdelmet folytattunk azért, hogy elfogadják és szélesebb legyen az a szemlélet: a szülőknek és pedagógusoknak együtt kell cselekedni, hogy a szülők elfogadják és magukévá tegyék, amit a társadalom tudatába kell vinni. [...] Helyesnek tartanám az utasításba bevenni: a szervezési terheket vegyük le a pedagógusok válláról, de igényesebb felvilágosító munkát kívánunk tőlük.” A pedagógusoknak a KISZ-szel és az Úttörő-mozgalommal kapcsolatos feladataira kitérve úgy vélte, hogy ez „eltérít az alap főfeladattól, hogy a pártonkívüli pedagógus meggyőzése, felkészítése legyen a kommunista pedagógus főfeladata. Ügy érzem, hogy nagyobb, közhasznúbb dolog [a] kommunistáknak odahatni, hogy minden pedagógus képes legyen világnézetileg és politikailag együtt cselekedni a KISZ- és Úttörő szervezetek segítése érdekében, abból kifolyólag is, hogy tehermentesítsük a kommunistákat más nehéz feladatok alól.” A meghívottként részt vevő TIT főtitkár, Nagy László hozzászólásából az alábbiakat érdemes kiemelni: „Ami probléma a számunkra, hogy nem kellene-e nyomatékosabban kifejezésre juttatni, hogy a következő egy-két évben a népművelés egyik fő feladata a falu megsegítése. Ma a falu megszilárdítása a munkás-paraszt szövetség alapvető kérdése. Véleményem szerint az, hogy a falu megsegítése egyik központi politikai feladatunk ma, ennek tükröződnie kell az anyagban, hogy erre felhívja a figyelmét a népművelőknek.”
