Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
212 KERESZTES CSABA időket kívánja vissza«.” A jelentés készítői közvetlenül ehhez fűzték hozzá, hogy „jelentősnek tartjuk, hogy tanulóink zöme nem jár el hittanoktatásra, mert érzi és egyesek tudják, hogy nem a valóságot ismertetik meg. Ez a tény jellemző megyénkre. A megváltozott gazdasági viszonyokból is következik, hogy [a] korábban erősen vallásos jellegű községek is megindultak az egyházi befolyástól történő elszakadás útján.” Ez utóbbi kitétel erős vitákat indukált a jelentés megtárgyalásakor. Egy hozzászóló szerint „nem lehet ezt az álláspontot elfogadni, hogy a tanulóifjúság babona vagy esetleg világnézeti kérdésben már eléggé előre haladott lenne. Inkább a világnézetet kell nézni, mert vannak hagyományos szokások, amelyeket tapasztalatom szerint szinte szokásszerűen folytatnak (pl. gondolok arra, hogy zivatar esetén különféle szokások), - nem ilyenekre gondolok én, hanem helyesebb lenne világnézeti szempontból megvizsgálni, mert a gyerekek hittanbeíratása véleményem szerint nem tekinthető mércének. Inkább abba az irányba lépünk itt, hogy az iskolából a vallásoktatást más területre toljuk. (Szándékosan fogalmazok így.) Mert pl. Budapesten is, ahol a belső, vagy a munkáslakta területeken nem olyan veszélyes a kérdés, a mostani körmeneteknél viszont az volt a tapasztalatunk, hogy nagyon sok általános iskolai tanuló vett részt, sőt a körmenetek elején egész gyerekekből álló csapatok haladtak. [...] Nem tapasztalunk csökkenést az ún. konvekciózus vallási tevékenységben sem, pl. az elsőáldozás, a bérmálás kérdése, amelyek eléggé elterjedtek, és az egyház igen nagy tevékenységet fejt ki ezen a téren. Én nem ismerem a vidéki helyzetet, bár most vasárnap Békéscsabán és Szarvason voltam, és délelőtt tele voltak a templomok - mindenfajta vonatkozású templomok — egyensapkás fiatalokkal. Ügy hogy ilyen vonatkozásban én is felvetném mindkét területen a kérdést, hogy kissé derűlátóak az elvtársak, itt kemény, hosszú ideig tartó harcról van szó, mert a pedagógusok sem különíthetők el — bár elkülöníthetők volnának — az egész társadalomtól.” A pedagógusok és a diákok szerepe a gazdasági életben A forradalom leverése után elsőrendű fontosságú volt a magyar gazdaság ésszerű átalakítása és a termelés újjászervezése, felgyorsítása. Kisebb gazdaságpolitikai módosításokkal növelni tudták az ipari termelést. Az iparosítás újabb lendületet vett, dinamikus fejlődésnek indult. Ez utóbbi hatására a népesség egyre nagyobb százaléka dolgozott az iparban, s egyre kevesebb az agráriumban. A mezőgazdaságban 1959-ben indították meg az újabb kollektivizálási hullámot, és ennek eredményeképpen 196l-re a magyar parasztság háromnegyede termelőszövetkezeti tag lett. (I960 körül még megtörtént, hogy a termés betakarítá-
