Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Keresztes Csaba: Kultúrpolitika szóban és írásban
Kultúrpolitika szóban és Írásban 197 A Művelődésügyi Minisztériumban is a testület tanácsadó szerepét tartották fontosabbnak és kívánatosabbnak, és a Minisztérium minden felmerült fontosabb problémáját meg kellett vitatnia. A vezetés álláspontja szerint a Kollégium nem a kollektív vezetés szerve, mert nincs kollektív vezetés „semmilyen vonalon, nálunk egyszemélyi felelősség van”. „A kollégium és minden más tanácskozó testület azonban szükséges ahhoz, hogy a kollektíva tanácsadó funkcióját töltse be, az egyszemélyi felelősség melletft] is segítséget adjon.” A kollégiumi értekezleteken megjelent jelentős számú belső és külső meghívott az illetékes szervezeti egység által előzetesen kidolgozott és a testületnek szóló előterjesztéseket tárgyalta meg. Az előterjesztéseket viszonylag nagy példányszámban készítették el, és a szervezeti egységek vezetői, valamint a miniszterhelyettesek között is köröztették, akik megjegyzéseket fűztek hozzájuk, és csak ezt követően került az anyag a testület elé. Az ötvenes évek végétől a testület a tárca területét érintő elvi jelentőségű ügyeket vitatta meg. A testület az előterjesztés és a vita alapján határozatokat alkotott. Ezek a tárca számára kötelezően végrehajtandóak voltak, és elsőbbséget élveztek. 1959-től emlékeztetőt adtak ki az ülésről, benne a határozatok tartalmával. Lényeges momentum, hogy szinte mindvégig készült az értekezleteken szóbeli jegyzőkönyv, többnyire gyorsírással, amit aztán „áttettek” rendes betűírásra. (Bizonyos idő után nem írták át szó szerint az összes elhangzott felszólalást, hanem csak a tartalmi mondanivalót gépelték le.) A jelentősebb döntéseket a pártközpontba továbbították, illetve tájékoztatták az illetékeseket a javaslatok elfogadásáról és végrehajtásról. Több esetben közösen tartottak ülést a párt minisztériumi vagy megyei szervével. (Az utóbbival kapcsolatosan fontos kiemelni, hogy az ötvenes évek végétől mind több, megyékkel, azok művelődési ügyeivel kapcsolatos előterjesztést tárgyalt meg a testület és ezekre vonatkozóan cseréltek információkat a megyei vezetőkkel.)1 1959-ben egyértelműen ki merték jelenteni: „a népművelés területén elértük a konszolidációt, akkor ebben igen komoly része van a minisztérium munkájának. [...] A legdöntőbb a szocializmus építésének meggyorsítása. A kongresszus [az MSZMP közelgő VII. kongresszusa] fő kérdése az lesz, hogyan lehetne meggyorsítani országunkban a szocializmus építését. Ez adja meg a kollégiumnak, a minisztériumnak a feladatát. Úgy kell dolgozni, hogy meggyorsítsuk a kulturális forradalom előrehaladását.” Az említett szóbeli jegyzőkönyvek értékes és még jórészt kihasználatlan forrásai a történeti feltárásnak. A testületi munka során elhangzottak számos értéKeresztes, 2009. 10-11., 163-168.
