Amikor "fellazult tételben fogalmazódott meg a világ". Mo. a hatvanas években (Budapest, 2013)
Dr. G. Vass István (1942–2011)
10 Amikor „fellazult tételben fogalmazódott meg a világ” apját hároméves korában vesztette el. Özvegy édesanyja és bátyjai áldozatvállalásával nyílt lehetősége a továbbtanulásra. Gimnáziumba Orosházán járt, majd 1960-1965 között a Szegedi József Attila Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalom-történelem szakot végezte el, és szerzett középiskolai tanári diplomát. Egyetemistaként elsősorban irodalommal és irodalomtörténettel foglalkozott. Tanárnak készült, ilyen állást azonban nem talált, így 1965. augusztus 1-jén Békéscsabán a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának Munkácsy Mihály Múzeumában helyezkedett el történész muzeológus munkakörben. Érdeklődésének középpontjába a történettudomány, a helytörténet művelése került. 1972-től megyei múzeumigazgató-helyettesként tevékenykedett. Több kiállítás rendezése mellett kiterjedt helytörténeti kutatásokat folytatott, és publikációi jelentek meg a XIX-XX. század fordulójának agrárszocialista mozgalmai, az első világháború és a forradalmak, valamint a második világháború utáni politikai élet témakörökből. Múzeumi időszakának kiemelkedő műve A Békéscsabai Múzeum története című, 1979-ben kiadott monográfiája. Doktori címét 1976-ban szerezte. Harmincnyolc éves múlt, amikor szakmát váltott: muzeológusból levéltáros lett. 1980. május l-jével alkalmazta az 1945 utáni forrásanyagokat őrző Új Magyar Központi Levéltár, ahol rövid ideig csoportvezető levéltáros, majd 1981- ben az újonnan szervezett Vállalati Osztály vezetőjévé nevezték ki. Öt év múlva, 1986-ban főigazgató-helyettessé lépett elő. 1989 júniusától az intézmény megszűnéséig (1992. június 30.) megbízott főigazgatóként az egész intézmény vezetésének ezernyi gondja szakadt rá. Nagy szorgalmával, munkabírásával és az egy évtized alatt szívós munkával megszerzett levéltárosi ismereteivel, tapasztalataival felvértezetten sikeresen vezette az intézményt a rendszerváltás levéltári szempontból igen nehéz időszakában. Az Új Magyar Központi Levéltárban végzett munkássága kiemelkedő jelentőségű. Megszervezte a nagyvállalatok levéltári anyagának kezelésére létrejött új szervezeti egységet, a Vállalati Osztályt, bekapcsolódott az intézmény nagy intézménytörténeti vállalkozásába, A magyar Állam szervei lexikon munkálataiba, hosszú éveken át ismertette a Levéltári Szemlében a Der Archivar című kitűnő nyugatnémet szakfolyóiratot. Lőigazga- tó-helyettesként irányította a levéltár szakmai munkáját, nagy súlyt fektetett a levéltári nyilvántartások és segédletek rendbetételére, az illetékességi körbe tartozó szervek iratkezelésének ellenőrzésére, az iratátvételekre és a hirtelen megnőtt kutatói igények kiszolgálására. 1990-ben összeállította és megjelentette a levéltár fond- és állagjegyzékét. Korán felismerte a számítógép levéltári alkalmazásának jelentőségét, vezetésével kisebb-nagyobb alkalmazások valósultak meg. Az 1980-as évek végétől kiállt a levéltári kutatásokat gátló korlátozások lebontásáért. Az 1990-es évek elején embert próbáló feladatot jelentett az elmúlt
