Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez 1945–1956 (Budapest, 2007)

Bevezető

teres határsávban történő szabad közlekedését lehetővé tévő ún. alkalmi útilapok megszüntetendők, az átjárás kizárólag a kijelölt (és jelentősen csökkentett) átkelő helyeken történhet.29 A pártvezetés döntéseit a kormány rövid időn belül realizálta. Néhány héttel később az osztrák vám- tisztviselők már őrtornyok építését és a határ menti erdők irtását figyelték meg.30 A magyar és osztrák kormánymegbízottak között szeptember utolsó napjaiban folytatott tárgyalásokon a magyar fél lényeges módosító javaslatokat terjesztett elő a kishatárforgalmi megállapodáshoz. Noha osztrák részről maximálisan kompromisszumra törekedtek az egyezség nem jött létre. Kádár János belügyminiszter október utolsó napjaiban összefoglaló jelentést terjesztett a kormány elé, amelyben a felelősséget az osztrákokra hárította, és javasolta az 1926-ban aláírt egyezmény három havi határidővel történő felmondását. A minisztertanács ülésén Kádár arra hivatkozott, hogy a határellenőrzés teljesen laza, a magyar-osztrák határ átjáró ház lett, a politikusok így szökhetnek nyugatra. Rajk László külügyminiszter szerint a „Horthy rezsim [1926-ban] kiszolgáltatta az országot Ausztriának és Németországnak”, ezért a javaslatot el kell fogadni.31 Az október 29-én született döntés értelmében 1948. december 1-jei hatállyal kezdődően három hónapos határidővel a magyar kormány felmondta a határforgalmi megállapodást s ezzel elhárult a jogi akadály a határ lezárása, majd az aknazár (a „vasfüggöny”) kiépítése elől. December 12-én az Államvédelmi Hatóság soproni kirendeltsége közölte a burgenlandi biztonsági szervekkel, hogy 15-én éjféltől 20 határátkelőhelyet lezárnak.32 A budapesti külügy december 21-én utasította a bécsi ügyvivőt, hogy osztrák állampolgárok számára átmeneti ideig be- és átutazó vízumok nem adhatók ki még abban az esetben sem, ha azt diplomáciai úton kérik.33 1949 őszére befejeződött a határzár felépítése.34 A határ két oldalán - noha a szovjet megszállás még mindkét részt összefogta - az eltérő gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek között megmerevedtek a frontvonalak. Míg Magyarországon megtörtént a magángazdaság felszámolása, kialakult a kommunista párt egyeduralma, kizárólagossá vált a szovjet befolyás, addig Ausztriában megmaradt a piacgazdaság, a polgári társadalomban strukturális változások nem történtek, s az ország mind gazdaságilag, mind politikailag a nyugati demokráciákhoz tartozónak vallotta magát. Árnyalta (és egyben súlyosbította) azonban a helyzetet, hogy Ausztriában 1950 őszén a kommunisták megkísérelték egy általános sztrájk kirobbantását, ami számottevően növelte a keletről jövő támadástól való félelmet.35

A helyzetképhez tartozott az is, hogy a magyar politikai rendőrség, az ausztriai szovjet megszálló hatóságok támogatásával, 1949-től mind több

29 MÓL M-Ks 276. fond 80/3. ő.e. 1948. szeptember 8.

30 Lásd a 49. számú dokumentumot.

31 MÓL XIX-A-83-a-260/1948-13.

32 ÖStA AdR BKA/AA Ungarn 9 G.Z.110.121/pol. 1948 (119.555)

33 MÓL XIX-J-l-u Külügyminiszterhelyettesek iratai. Béréi Andor iratai (Bécs) 7. 691-B/1949

34 József Lugosi: Keine Grenze wie jede andere In: Der eiserne Vorhang. Katalog zur Sonderausstellung 24. April bis 29. Juli 2001 (Heeresgeschichtliches Museum, Wien, 2001) 84.

35 Vö. Gerald Stourzh: Um Einheit und Freiheit. I.m. 192. skl.

25