Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 3. Jogsértések és a közösségi fellépés
84 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján tudomásunk, az eset roppant tanulságos. A város, amint egy polgárát jogi támadás érte a polgárok közösségén kívülről, kiállt mellette, még úgy is, ha - az eskü letételének elmulasztása és alapvetően, az ügy akadályozása alapján - valószínűnek látszik, hogy a vádaknak lehetett valóságalapja. Van még egy esetről adatunk, amelyben a tanács reakciója kísértetiesen hasonlított az előbbihez. 1389-ben, amikor Kisvárdai Domonkos Balázs nevű jobbágya meghalt, a hátrahagyott, összesen 118 forintot (!) kitevő vagyonából a neki járó részt Jakab nevű fia nem tudta átvenni, mivel mostohaanyja azokkal Patakra ment, a fiút pedig nem volt hajlandó kifizetni. Az ügyben indult perben Bebek György királynéi tárn okmester és a leleszi konvent intézkedett. A város bírája és esküdtjei annak ellenére, hogy még a király is utasította őket arra, hogy szolgáltassanak igazságot a felperesnek, nem tették ezt meg, és bár a tárnokmester őket a színe elé idéztette, ott sem jelentek meg. Bebek György Patakot ezért elmarasztalta, a bírákat és az esküdteket pedig újfent megidézték az ügyben.306 Mi volt az oka annak, hogy a tanács még a törvénnyel szemben is ilyen határozottan kiállt polgárai mellett? Feltehetően a polgárok úgy vélték, a legkisebb gyengeség is azoknak a közösségi jogoknak a csorbulásához vezethet, ami főként a városokat, de a mezővárosokat is az egyszerű falvak fölé emelték. Nem lehet tehát másról szó véleményem szerint, mint egyfajta ösztönös „önvédelmi" reakcióról. Talán szerepet játszhatott a dologban az a tény is, hogy Patak ekkor királynéi birtok volt és az uralkodói földesuraság megfelelő hátteret - és bátorságot - biztosított a pataki polgároknak ahhoz, hogy a törvénnyel szembeszegüljenek. Az ilyen közös érdekekért történő fellépés azonban nem mindig zajlott törvényes keretek között. Néha éppen ők vették mások kiváltságait semmibe. Úgy tűnik, hogy például Göncön és Telkibányán a gönci Szűz Mária-kolostorral és annak kiváltságaival való szembehelyezkedés volt az, ami többször is ilyen közös akciókra sarkalhatta a polgárokat. 1371. december 8-án a kolostor malomépítési engedélyt kapott I. Lajos királytól, ami az oklevél „tekintet nélkül a gönci királyi népek ellentmondására" megjegyzése alapján a helyi lakosok ellenállását válthatta ki, bár a konkrét eseményekről sajnos nincs tudomásunk.307 1406. december 31-én Telkibányának tiltotta meg a király, hogy hegyvámot szedjenek a kolostortól, míg 1471. március 6-án Mátyás Gönc és Telkibánya tanácsainak tiltotta, hogy szintén tőlük borkilencedet vagy hegy vámot re voluissent et graviter wlnerassent", amire a polgárok azt felelték, hogy „ipsi in premissis eiusdem Georgy innocentes essent penitus et immunes, neque scirent qui de civitate predicta hec perpetrassent."- Zichy III. 216. 306 Zichy IV. 397., 414-415., valamint a legfontosabb, 400. Eszerint a tanács a sértettnek „super predictis rebus nullum iudicium seu iustitiam inpendere curassent", s bár őket a tárnokmester elé idézték, „coram nobis expectati non venerunt, nec miserunt". 307 DL 5973.: „in loco, ubi üdém maluerint molendinum unum edificare... valeant atque possint, contradictione populorum nostrorum de dicta Gwnch... non obstante". Regesztája: Bándi: Pálosok oklevelei 583.
