Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 3. Jogsértések és a közösségi fellépés
82 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján rancsából, amelyen szőlőt ültettek, ezzel 400 forint kárt okozva.297 1484 szeptemberében az egri püspökség jövedelmeinek kezelője, Fülöp megbízásából a püspök hejcei jobbágyai fegyveresen a Ruszka melletti Szent Katalin pálos kolostor és más birtokosok Fövényes-hegyen lévő szőlőjére törtek, a szőlőt erőszakkal leszüretelték és a bort is elvitték.298 Sokszor saját elhatározásból hatalmaskodtak. 1460-ban például arról van tudomásunk, hogy a tokaji várnagyok egy bizonyos szikszói ember kívánságára vettek el jobbágyoktól huszonnyolc ökröt, amit Szapolyai Imre kincstartó parancsára a várnagyok végül visszaszolgáltattak az érintetteknek.2991482-ben a szintén szikszói illetőségű György kőfaragó szerepelt egy hatalmaskodásban, amelyben különböző jogállású és lakhelyű személyek vettek még részt. Az események során a tokaji pálosok tardosi birtokához tartozó halastavakat halászták le és erdeit vágták ki, amellyel 100 forint kárt okoztak a sértetteknek. Ráadásul már ezelőtt ugyanezek bizonyos pénzösszegekkel is tartoztak a kolostornak, amelyet többszöri felszólításra sem voltak hajlandók megadni.300 A felsorolt ügyek nem álltak kapcsolatban a mezővárosok jogi helyzetével és lakosaiknak polgári önérzetével, csupán a kor egyik alapvető jelenségének mezővárosokban történő megjelenéseként értékelhetők. Számunkra ennél sokkal fontosabbak azok az információk, amikor a polgárok közös érdekeikért álltak ki együttesen. Akkor mondhatjuk, hogy a polgári öntudat is szerepet játszik egy ilyen cselekményben, ha azt városuk érdekében, kollektiven és saját elhatározásból hajtják végre. Nyilvánvaló, hogy itt elsősorban a csoportos eljáráson van a hangsúly, hiszen a mezővárosok ugyanúgy jogi közösségnek, universitasnak tekintették magukat, mint a szabad királyi városok vagy más csoportosan kiváltságolt testületek. Jól mutatják ezt azok az esetek is, amikor közös, helyi érdekekért lépnek fel, akár törvényesen, akár erőszakosan. A törvényes fellépésre a legjobbak azok a 14. századi pataki példák, amikor a magisztrátus, mint a polgárság képviselője „hivatalosan" próbál intézkedni egy-egy jogsértésben, s e során néha kiváltságaira is hivatkozik.301 1359-ben Patak város tanácsa saját oklevelével bizonyította, hogy a pataki alvárnagy hétköznapon két jobbágytól két tehenet elvett, súlyosan megsértve ezzel azt a 297 DL 17 723 és DL 18 018. 298 Bándi: Pálosok oklevelei 597-598. 299 „illos viginti octo boves jobagionis egregii Pauli de Kalio in Ezlar commorantis, quos ad instantiam cuiusdam hominis de Zykzow recepissetis, absque renitentia aliquali... reddi et restitui facere debeatis". - DL 55 675. Vő. DL 55 675. 300 DL 18 723. 301 Bár a 14. századi Patak jogi helyzete jóval kedvezőbb volt a késő középkori hegyaljai mezővárosokénál (így például a királynéi tárnokmester járt el az ügyeikben), az önkormányzat pillanatnyi állapota hosszú fejlődés eredményeit hordozza magában, és nyilvánvalóan annak korábbi hagyományából is táplálkozik. A település ekkor még ugyan királynéi civitasként szerepel a forrásokban, de ezeket az eseményeket csak alig néhány évtized választja el a város magánkézbe kerülésétől, ezért szerintem jól felhasználhatók ezek a korai ügyek a polgári érdekvédelem alapvető jellemzőinek bemutatására, még a későbbiekre vonatkozólag is.
