Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 2. Szőlőművelés, borkereskedelem, extraneus birtoklás és az önkormányzat
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján 77 mi volt az, ami lehetővé tette a szőlő ilyen mértékű forgalmát és az extraneus birtoklást? A szőlőtelepítés igen munkaigényes, a termőre fordulás pedig időben rendkívül hosszú folyamat. Ezért is jött létre az a szabály, hogy egyes helyeken csak a szőlő telepítése után 12 évvel kellett adót fizetni.275 Más esetekben még a művelés alá vett és a csupán arra alkalmas földet is pontosan megkülönböztették. A telepítés mellett a szőlő megművelése is sok munkát igényelt. A munkálatok tavasszal kezdődtek a metszéssel, majd a szüretig háromszori kapálás, kétszeri karózás és háromszori kötözés tartozott a teendők közé. A szüreti munkák után pedig a szőlőt bekapálták, és néha befedték.276 A munkaigény, a magas befektetési költségek, valamint a bor magas ára voltak azok a tényezők, amelyek a viszonylag szabad ingatlanforgalmat eredményezték. A szőlő ráadásul nem tartozott bele a telkiállományba, az azt érintő művelési kényszer és feudális szolgáltatások egyáltalán nem terhelték. A jobbágy szőlőjét illetően szabadon rendelkezhetett: továbbadhatta, zálogosíthatta, örökíthette és cserélhette, ha pedig meghalt, a szőlőt utódjai magától értetődő módon örökölték. Ez az elv főleg a mezővárosokban érvényesült forrásokkal is megfoghatóan. A fentieknek az volt az egyetlen feltétele, hogy az adózás folyamatossága fennmaradjon. A földesúr a szőlőre csak akkor tarthatott igényt, ha azt elhanyagolták, vagy az azt művelő személy örökösök nélkül halt meg. Megfigyelhető volt tehát a jobbágyi szőlőbirtoklás megszilárdulása: előfordult, hogy a településről elköltöző jobbágy is megtartotta régi lakóhelyén fekvő szőlőjét, ezzel gyakorlatilag extra- neussá vált korábbi lakóhelyén. A fentiekben ismertetett, a szőlőbirtok és a birtokos között fennálló viszony volt az úgynevezett „hospes jogú szőlőbirtoklás", vagy egy másik kifejezéssel élve a „szabad bérletszerű szőlőbirtoklás", ami eleinte leginkább a városi polgárok esetében volt tettenérhető.277 A szőlő szabad birtoklása mellett volt még egy másik fontos jogelv is, mégpedig a szőlőszerzés szabadsága. A szőlők vételét és eladását senki sem akadályozhatta meg.278 A polgári földhasználat során a bérmunka is felbukkant. Ez legnagyobb részt a városi szőlőbirtokokhoz kötődött. Vincelléreik a számadások alapján rendszeresen fogadtak fel napszámosokat a szőlők művelésére. A korábbi felfogással ellentétben a szőlőkapások a Hegyalján általában nem az Alföldről származtak, hanem leginkább a helyi lakosságból kerülhettek ki, nekik teremtett Mivel az összeget a terminuskor nem tudta kifizetni, a város a szőlő birtokába a várnagyot iktatta be. - DL 14 453. 275 Solymosi: Adózás új rendszere 36. Ez a telepítést elősegítő kedvezmény a későbbi századokban is kimutatható. A 18. század eleji Váradon például hét évig voltak adómentesek az ilyen szőlőültetvények. Orosz: Nagyvárad szőlőtermelése 139. 276 A szőlőültetésre alkalmas területre Patakon is van adatunk 1334-ben: „terram suam... pro vineam aptam". - DL 76 494. Az ilyen földek értéke egyébként már a telepítés előtt a gabona termőföld árának átlagosan kétszeresét tette ki. - Belényessy: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk 12. A szőlőmunkákra lásd még uo. 13-16. 277 Solymosi: Földesúri járadékok 147-149. és Makkai: Mezővárosi földhasználat 477-478. 278 Belényessy: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk 23-24.
