Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
58 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján A század további részében több kisebb birtokos is felbukkan Újfaluban, így például az 1460-as évektől Pataki László, később a Cekeiek, Tárcái Miklós, a Dobók és a középkor legvégén a Perényiek is.156 A fenti birtoklástörténeti adatokat még azzal egészíthetjük ki, hogy Újfalu területének egy jelentékeny része minden bizonnyal a tokaji-tállyai váruradalomhoz tartozott. Azt azonban, hogy nem a teljes falu volt ebben érintett, az említett többi birtokos mellett az is mutatja, hogy vámjának is mindössze a fele tartozott a birtokhoz. A falu egy része eszerint 1405-ben mint a tállyai vár része Garai Miklós nádor tulajdona, 1410-től pedig a vár és a hozzá tartozó falvak a nádor fia, Garai János és felesége, Mazóviai Hedvig birtokában voltak. 1422 után az uradalom Brankovics György, Hunyadi János, később pedig Szilágyi Erzsébet és fiai kezébe került.157 A birtok a középkor végén a Szapolyaiaké volt, eleinte csak zálogban.158 Vámosújfalu a középkorban ismereteink szerint csupán falu volt; oppidum létére vonatkozó adatot nem ismerünk, ellenben a források rendszeresen pos- sessióként emlegetik. Ennek dacára azonban - más középkori magyar falvakhoz hasonlóan - rendelkezett valamilyen szintű önkormányzati szervezettel. Ezt bizonyítja az a 15-16. század fordulóján a település vezetői által Bártfa tanácsának írt levél is, amit Vámosújfalu esküdt bírái írtak alá.159 A település egyházának Szent Mihály volt a védőszentje, a pápai tizedjegyzékek szerint pedig 3-8 garast fizetett tizedként a 14. században. A középkor végéről templomgondnokai is ismertek.160 156 A Patakiakra lásd DL 15 863 és DL 17 723. A többit említi Sipos: Vámosújfalu 37-38. Tévedés azonban az, hogy a Semsei család is birtokos lett volna Vámosújfaluban. A környéken, és általában Magyarországon elég sok Újfalu nevű helység volt, a kapcsolódó 1421. évi oklevelek Zemplén megyei Pazdics, Szuha, Mocsár, Kraszna, Szalók és Sámogy possessiói pedig nyilvánvalóan a Nagymihály és Gálszécs mezővárosok környékén fekvő Újfalura utalnak. - DL 84 819 és DL 84 957. Vö. Kádas: A Semseiek 431., illetve Kádas: Abaúji atyafiság 143. 157 Németh: Tokaji uradalom 432-434. A vámra vonatkozóan lásd Engel: Archontológia I. 439. A falu itt egyébként „Tholwawyfalu" néven szerepel. A tokaji vár középkori birtoklástörténetének összefoglalását lásd Détshy: Tokaj vára 5-8. illetve Csánki I. 336. vö. Engel: Királyi hatalom és arisztokrácia 162. 158 DL 65 921. 159 DF 214 701. A levél valószínűleg 1490 és 1510 között keletkezhetett, küldői pedig „Iudices iu- rati de Wamuswyfalu" voltak. A falusi oklevéladás és az önkormányzati szervezet nem volt szokatlan Magyarországon. Mind a kettőre számos példát említ Kubinyi: Falusi önkormányzat. A témával egyébként már Szabó István is részletesen foglalkozott. Szabó: Középkori magyar falu, különösen 90-99. 160 Kovács B.: Az egri egyházmegye 44. MVH 340., 345., 361. Templomgondnokairól, Wargah Jánosról és Makranchy Andrásról 1515-ben hallunk. - DF 217 486.
