Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
II. Az önkormányzat meghatározói a középkori Hegyalján - 1. A Hegyalja mezővárosi fejlődésének történeti háttere
56 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján lette fekvő Meszes falu határjárásával kapcsolatosan.140 A Tolcsvai néven nevezett család birtoklása folyamatos volt a 15. század elejéig, az oklevelekben több adat is beszámol róluk. A 14. század második felében a rokonság tagjai többször is perben álltak egymással.141 A település mellett - attól mintegy 10 kilométeres távolságra, északra - egy vár is állt, Solymos. Az erősség a 14. század második felében tűnt fel a forrásokban, mint a Tolcsva nemzetség birtoka, de nem tudott nagyobb jelentőségre szert tenni, a 15. századra minden bizonynyal már elpusztult.142 A település fejlődése könnyen vehetett volna egészen más fordulatot is. 1340-ben ugyanis Tolcsvai Langeus fia János fia László I. Károly királytól megkapta azt a jogot, hogy a birtokon bányát nyisson és civitast alapítson. Siker esetén a rector maga László lett volna.143 A tervből azonban nem lett semmi és Tolcsva egészen a középkor végéig legtöbbször, mint egyszerű possessio, a középkor végén azonban már mint oppidum szerepelt a forrásokban.144 A 15. században Tolcsvának több birtokosa is volt, gyakran párhuzamosan. Egy 1398. évi oklevél alapján Debrői Miklós fia István mester királyi adományként nyerte el Tolcsva és más környékbeli települések birtokjogát is. Miután azonban ennek Tolcsvai Langeus fia Pál ellentmondott, a felek végül megegyeztek, és megosztoztak a birtokokon. Tolcsva területe is felerészben az egyiké, illetve a másiké lett.145 Az új birtokos azonban nem sokáig élvezhette birtokrészét. Tevékeny résztvevője volt ugyanis az 1403. évi Zsigmond király elleni lázadásnak. Ezért 1404. december 18-án Zsigmond felszólította a leleszi konventet, hogy iktassák be Tolcsva, Újfalu és Horváti birtokokba - amelyek a hűtlen Debrői Istvántól háramlottak rá - Kéri Pál fia Miklóst és János fia Lászlót.1461414-ben arról van tudomásunk, hogy Tolcsvai Langeus fia Pálnak, aki 1410-ben utód 140 Ekkor még mindössze „terra" volt - CDH VII/4.115. Ennél korábbról (1248-ból) származik az ugyanezen nevet viselő patak nevének első ismert említése. Gál-Mlakár: Tolcsva terra 29. 141 Szepesi Jakab országbíró 1377. január 28-i oklevele alapján például Tolcsvai Langeus és Újfalusi Uza leszármazottai tolcsvai és más környékbeli birtokrészek ügyében pereskednek. - DL 2542. Stb. 142 „ceterum castrum desolatum et corruptum, Solmus apellatum". DL 71 948., ZSO I. 5467. sz. A vár tartozékait, vagy birtokközpont-funkcióját sem említik a források. Gál-Mlakár: Tolcsva terra 40. Vö. Pauleczki: Tolcsva 17. 143 Anjou XXIV. 146. sz. 144 1340-ben az említett bányanyitási engedélyben possessio (DL 3296.), bár a király engedélyt ad a civitas létrehozására („congregatione civitatis"). Hogy ez nem történt meg, mutatja, hogy 1505-ben és 1510-ben a település saját okleveleiben is csak possessio (DF 229 262., DF 229 381.), sőt, fennmaradt okleveleiben egyetlen alkalommal sem nevezik magukat oppidumnak. Idegen oklevéladók is szinte minden esetben csupán egyszerű falunak tekintették. Csak néhány adat: 1449 (DL 84910), 1506 (DL 72 105.), stb. Csánki szerint azonban már 1488-ban oppidumnak nevezték. Csánki 1.339.1511-ben már bizonyosan ez volt a titulusa, és ez a koraújkorban is így maradt. DF 229 413. 145 Bebek Detre nádor ítéletlevelében. 1398. szeptember 1. - ZSO 1.5467. sz. Tolcsva birtok területére lásd Gál-Mlakár: Tolcsva terra 28-37. ZSO II. 3547. sz. 146
