Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 2. A hegyaljai mezővárosok középkori fejlődésének kutatási lehetőségeiről
26 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Először is azt a fontos tényezőt kell kiemelni, hogy itt egy viszonylag kis területen aránylag nagyszámú, jelentős népességet magában foglaló mezőváros helyezkedik el, és ezek szinte mindegyikéről van valamilyen adatunk az ön- kormányzatra, valamint az oklevéladó tevékenységre vonatkozólag.47 E települések ráadásul nagyrészt hasonló, monokultúrás típust képviselnek, lakóik piacra termelő szőlőművelést folytattak. A szőlőművelés nagy jelentősége egyébként nem csupán a későbbi „Hegyalja" körébe tartozó mezővárosokra vonatkoztatható, hanem több környékbeli mezővárosra, például Göncre és Szikszóra is érvényes. E mezővárosok gazdasági és társadalmi képe ezért többé-kevésbé azonosnak mondható. Véleményem szerint ekkor még szó sem volt a Hegyalja olyan éles elkülönüléséről, mint ami a koraújkorban megfigyelhető. Azt is fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a közösségi tudat, az összetartozás első jelei már korszakunk végén kimutathatók a szomszédos mezővárosok lakói között, ami a középkor után már a forrásokban is jól meg- foghatóvá válik. A szőlőművelés egy másik előnyös hatással is járt. Ez pedig az a nyitottság, amely a mezővárosok lakosságának egyfajta polgári mentalitást kölcsönzött. Elég csak arra gondolni, hogy a terület szoros gazdasági és kulturális kapcsolatban állt a három közeli civitassal, Bártfával, Kassával és Eperjessel, és közvetve a lengyel területekkel is.48 A szoros kapcsolat pedig egyfajta polgári viselkedési mintaként szolgálhatott a mezővárosi lakosság számára. Ezt a polgári mentalitást mutatja az a mezővárosi öntudat is, amely leginkább a terület két kiváltságolt településén - egyúttal középkori központján - Patakon és Újhelyen érzékelhető, és valószínűleg korai privilégiumaiknak is köszönhető. Elősegíti a kutató helyzetét, hogy a Hegyalja mezővárosairól a koraújkorból is nagy mennyiségű forrás fogható vallatóra. Itt leginkább azokat a város-, vagy falukönyveket és mezővárosi „törvényeket" kell kiemelni, amelyek a jogtörténet és a középkori önkormányzat kutatása szempontjából is használhatónak tűnnek.49 Végezetül még azt kell megemlíteni, hogy a Hegyalja a történeti szakiroda- lom szempontjából is jó helyzetben van. A helytörténeti munkák - még ha minőségi szempontból változó szinvonalúak is - aránylag jól átfedik és feldolgozzák a hegyaljai mezővárosok és a szőlőművelés korai történetét, emellett pedig néhány, a kora újkori hegyaljai mezővárosi önkormányzathoz, oklevéladáshoz és jogi helyzethez kapcsolódó mű is született már. A fentebb említett, mezővárosi fejlődést elemző korábbi tanulmányok több oklevelet is felhasználtak a hegyaljai forrásbázisból, de azokat szinte sohasem önmagukban, hanem az or47 A felhasznált mezővárosi kiadású oklevelek listáját lásd a fejezet végén, az 1. táblázatban. A szűkebb és tágabb térség településhálózatára lásd az 1. és 2. függelékek térképeit. 48 A hegyaljai mezővárosok polgárai a fennmaradt források alapján főként bártfai polgárokkal állhatták kereskedelmi kapcsolatban. A bártfaiak mind egyénileg, mind pedig kollektiven aránylag nagyszámú szőlőbirtokkal is rendelkeztek a különböző hegyaljai mezővárosokban. Gecsényi: Bártfa szőlőgazdálkodása és Gecsényi: Városi szőlőbirtokok 349-351. 49 Kalmár: Mád falukönyve, Németh: Mezővárosi törvények.
