Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya 21 hogy a mezőváros nem egy mozgásban lévő, hanem egy kifejezetten statikus településforma volt. Ha pedig ez igaz, akkor az is elmondható, hogy a középkori magyar városfejlődés a 15. században megrekedt és ennek a stagnálásnak a terméke volt maga az oppidum.32 A fent említett vélemények alapján is érezhető, hogy a magyar várostörténeti kutatás egyik nagy dilemmája az volt - és mellesleg, a kérdés ma sem tisztázódott még teljesen -, hogy miként is definiálhatja a mezővárosok és az „igazi" városok közötti kapcsolatot. Azaz: vajon része volt-e a mezőváros a magyar városhálózatnak? A kérdés megválaszolásának az egyik nehézsége az, hogy - akárcsak a mezővárosok esetében - nincsen olyan, mindenki számára elfogadható feltétel- rendszer, ami egyértelmű határvonalat húzhatna a város és a városnak nem tekinthető települések között. Sikerült ugyan számos ismérvet meghatározni, amely jellemzője lehet a városi létnek, de egy város több olyan tulajdonsággal is bírhat egyszerre, ami közelíti, vagy távolítja a valódi civitasok szintjétől. A kérdés alapvetően elméleti, amellyel a nyugat-európai történettudomány is sokat foglalkozott és több lehetséges feltételt meghatározott már. A teljesség igénye nélkül demográfiai (a népesség száma), jogi (privilégiumok megléte és a terminológiahasználat), történeti (a politikában betöltött jelentős vagy kevéssé jelentős szerep), gazdasági (kereskedelem és ipar), kulturális (egyházi intézmények, a lakosság egyetemre járása), sőt, topográfiai (alaprajz, a városfal megléte) szempontok is felmerültek már, mint a városi létet alapjaiban meghatározó tényezők.33 E szempontrendszerek különféle nézőpontból vizsgálták a kérdést, attól függően, hogy az azokat megfogalmazó szerző szociológiai, gazdaságtörténeti, vagy például régészeti oldalról próbálta-e meghatározni a város fogalmát. Történészeink közül például Szűcs Jenő főként gazdasági jellemzőket figyelembe véve négy pontban határozta meg a városi lét feltételeit: 1. az ipar és a mezőgazdaság szétválása jelentősen előrehaladt. 2. állandó jellegű piaci kapcsolatok megléte. 3. munkamegosztás kifejlődése. 4. bizonyos szintű autonómia kialakulása.34 Mivel azonban a városok eltérnek egymástól, az az álláspont is elterjedt, hogy nem a közös vonásaikra kellene a kutatásnak a hangsúlyt helyezni, hanem inkább a különbségeikre. Ha ugyanis sikerülne az egyes településeket a fejlettségük szerint osztályozni, akkor könnyebben lehetne húzni egy olyan határvonalat, ami elválasztja egymástól a városokat és a többi „városias" települést. 32 Bácskai: Mezőgazdasági árutermelés 2. 33 A téma nemzetközi szakirodaimából több példát is hoz Ladányi: Módszertani kérdések és Kubinyi: Késő középkori városhálózat, főként 10-17. Werbőczy sokat idézett állásfoglalása szerint (Tripartitum P. III. tit. 8.) a város házak és utcák falakkal körbekerített összessége, ahol sok ember gyűlik össze és azok a „jó és tisztességes életre való" kiváltságokat élveznek. Tripartitum 492-493.: „civitas dicitur, quasi civium unitas, eo quod ibi populorum pluralitas sit convocata.", és „Est autem civitas: domorum et vicorum pluralitas, maeniis et praesidiis circumcincta necessariis, ad bene honesteque vivendum privilegiata.". 34 Szűcs: Városok és kézművesség 19.
