Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
18 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján letve kereskedelmi tevékenységet. Utóbbi a monokultúrás mezővárosok esetében volt a legjelentősebb mértékű és legjobban adatolható. Fontos és a fejlődési lehetőségeket alapjaiban meghatározó tényező azonban az is, hogy a mezővárosi polgárok jogilag jobbágyok voltak, akik olykor királyi, de leginkább világi vagy egyházi földesuraság alatt éltek. Ennek ellenére a mezővárosok nagy jelentőségét mutatja, hogy egyes becslések szerint az ország paraszti népességének mintegy ötödé ilyen településeken lakott.18 Alapvető nehézséget okoz a mezővárosok kutatása során, hogy nincs olyan ismérv, ami alapján precízen el lehetne határolni őket a többi településtípustól. Ebből következően még a számuk puszta meghatározása is nagy nehézségekbe ütközik. Nagyjából egy évszázaddal ezelőtt Csánki Dezső történeti földrajzi munkájában módszertanilag hibás alapból indult ki. Minden olyan települést ugyanis, amit csak egyszer is oppidumnak említettek a forrásokban (attól függetlenül, hogy ki nevezi annak), vagy pedig vásártartási joggal rendelkezett, mezővárosnak tekintett.19 Ezt az állásfoglalását a második világháború utáni szakirodalom többé-kevésbé átvette, és ez alapján az oppidumok számát nagyjából 800-ban határozta meg. Az ilyen néven nevezett települések mennyisége a 14. századtól kezdve egyre nőtt. Újabb és újabb települések kapták meg ugyanis - néha azonban nem következetes módon - ezt a minősítést az írásos gyakorlatban. Az oppidum terminológia elterjedésének növekedési üteme az 1460-as években érte el csúcspontját.20 A 800-as számot jelentősen módosította Kubinyi András, aki felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy több olyan falu is volt az országban, ahol tartottak vásárt, még sincsen adatunk arról, hogy valóban oppidum lett volna. Ezzel szemben több ismert mezőváros esetében egyáltalán nem beszélnek a források vásártartási jogról.21 Ha ezeket a településeket és a csak egyszer oppidumnak nevezetteket nem vesszük figyelembe, akkor országos szinten, Erdély és Szlavónia területét nem számítva nagyjából 500 mezővárossal lehet számolni, amelyek egy része városi funkciókat is ténylegesen ellátott.22 Úgy tűnik, hogy teljes mértékben sem Csánkinak és követőinek, sem pedig Kubinyinak nem volt a kérdésben igaza. Előbbinek azért nem, mert a sokada18 Szabó: Parasztság 10. Mivel Szabó István valamivel későbbi számításai szerint Magyarország hozzávetőlegesen 3,5-4 millió fős összlakosságából a jobbágyság nagyjából 3-3,2 millió fővel vette ki a részét, igen jelentős népességről lehetett szó. Ez még akkor is igaz, ha Szabó 800 mezővárossal számolt, ami - mint azt majd nem sokára látni fogjuk - erősen megkérdőjelezhető. Szabó: Magyarország népessége 97-98. 19 Csánki passim. 20 Bácskai: Mezővárosok 14-16. Bácskai Vera megállapításának helyességét többé-kevésbé igazolják a középkor végi Magyarország északkeleti országrészéből fennmaradt oppidum-ada- tok is. Gulyás: Megjegyzések 337-338. 21 Kubinyi: Városfejlődés és vásárhálózat 30-32. A szám hibás voltára többek között Fügedi Erik is felhívta a figyelmet - Fügedi: Mezővárosaink kialakulása 336. 22 Kubinyi nagyjából 150 városi funkciót is betöltő mezővárost említ - Magyarország története 279-280.
