Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
162 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján 3. Laurentius ligator lignarius, aki esküdti hivatalt viselt 1428-ban Telkibányán, favágó vagy faműves volt. Elképzelhető, hogy munkája a bányászattal függött össze.602 4. Fazekas kettő szerepel okleveleinkben, egyik a német tepner kifejezéssel, a másik a magyar fazekas szóval. Egyikük szikszói esküdt is volt.603 5. Ismert egy személy, aki halász volt: Pethke piscator filius Kwnch doliatoris. Róla már fentebb szóltunk.604 6. Szintén volt már szó az egyetlen ismert íjkészítőről, aki arcupar és ilus néven is szerepel. Tudjuk róla, hogy kétszer töltött be esküdti tisztséget Újhelyen.605 7. Csak kevés kádármesterségre utaló név maradt fenn, ami szőlőmonokultúrás mezővárosokban egy kissé meglepő. Őket a kadar és doliator név mutatja. Összesen négy ilyen nevet viselő személyt találtunk. A két latin névalak a 14. századi Patakról ismert, a többi későbbről való. A kádárok közé számítandó a már említett Matheus Kerekes is, aki nevében bognár, ismert tevékenysége alapján viszont kádár is volt. Az egyszerűség kedvéért ide számítjuk a másik, ilyen nevet viselő polgárt is, a bognár és a kádár mesterség amúgy is nagyon közel állt egymáshoz. Velük együtt tehát összesen 6 kádárunk (és bognárunk) van. Közülük csak egy viselt magisztrátusbeli hivatalt, de két különböző évben is esküdt volt.606 Alacsony számuk és ritka hivatalviselésük alapján felvethető, hogy nem tartozhattak szorosan a mezővárosi gazdasági-társadalmi elithez. 8. Kereskedők is megjelennek az anyagban, a magyar calmar-kalmar és a latin institor néven. Ők már valószínűleg kereskedelemből is éltek, ezért kellett megkülönböztetni őket az alkalomszerűen, főként borral kereskedő polgároktól. Négy ilyen nevű személyt ismerünk, akik közül ketten viseltek esküdti címet.607 9. Ritka névnek tekinthető a korcsolyás, ami korczolas-korczolyas-kortzolas alakokban szerepel az 1400-as évek elején Szikszón. Egyetlen személy viseli, aki esküdti feladatot is betöltött a mezővárosban. A korcsolyás munkája a boroshordók pincébe való leeresztése és elhelyezése volt.608 602 DL 11 976. — A ligator szó szerint 'kötöző' értelemmel bír, míg a lignarius 'favágó'-t, 'famű- ves'-t jelent. 603 Fazekas: DF 215 139.; Tepner: DL 18 694. és DF 215 070. — A „tepner" szó jelentésére vonatkozólag lásd Brechenmacher: Wörterbuch 292. 604 Lásd 564. jegyzet. 605 Lásd 550. jegyzet. 606 DL 18 006., DL 51 371., DL 76 896., DF 214 648. - A liszkai Kadar Péter 1475-ben és 1483-ban volt esküdt: DF 264 495., DF 269 671., DF 272 257. 607 DL 16 887, DL 17 631., DL 17 632., DL 17 633., DL 18 005., DL 76 337, DL 76 896. - A jelek szerint a Hegyalján a borkereskedelemben nem hivatásos kereskedők, azaz szőlőtermelő jobbágyok is részt vettek, főleg a középkor végén, vö. Gecsényi: Városi szőlőbirtokok. 608 DL 9452., DL 10 258., DL 70 768. — Szamota István egyértelmű adatokat hoz 1522-ből, illetve 1557-ből arra, hogy ez a szakma valóban létezett: „assedarii seu impositores vinorum, vulgo korcholas" és „essedarii wlgo korcholyasok tenentur vina curribus deponere et in cellaria collocare" (Szamota 520.). A felvidéki városokkal való élénk borkereskedelem emlékét több
