Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
156 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján apja. 1485-ben hallunk Georgius filius condam Dominici carnificis szőlőeladásáról, anélkül azonban, hogy foglalkozásáról bármit is tudnánk.566 A példákból látszik, hogy sem a mesterség, sem a név öröklése szempontjából nem lehet törvényszerűségekről beszélni, sem a 14. században, sem pedig a középkor végén. A 15-16. században már több olyan személlyel találkozunk, aki a filius típusú névadási formától eltérő módon, de apjától nyerte a nevét. E személyek nevét a társadalom vizsgálatakor nagyrészt már felsoroltuk, de a névtörténeti vizsgálat szempontjából hasznos lehet, ha újra ismertetjük őket. Ebbe a csoportba tartozik az, amikor a fiú az apa teljes nevét átveszi, mint vezetéknevet. 1485-ben Simon Pap nevét említette egy oklevél mint egy adásvétel tanúját Tály- lyán. Minden bizonnyal az ő fia volt az a Martinus Papsymon, akinek a neve 1498-ban szerepel.567 Ugyanezt az elvet mutatja a névadás terén az 1509. év újhelyi esküdtjei között szereplő Laurentius Andrasdyak elnevezése. Itt az apa valószínűleg a Dyak András nevet viselhette, és az sem elképzelhetetlen, hogy valóban litteratus volt.568 Ez a vezetéknév még a 16. században is inkább utalhat az apa tulajdonságára, mint a fiúéra. Bár hasonló névalakról van szó, az 1484-ben Szikszón bírói címet betöltő Johannes Dyak Hennengh neve inkább saját deák mivoltára utalhat, mint az apjáéra.569 Hasonló kategóriát képvisel az a névtípus, amely az apa nevéből egy „fia" szócskával képezi a fiú vezetéknevét. Ilyen nevet viselt az egyik, már ismert 1414. évi szikszói esküdt, Georgius Bothfya is. Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel az apját is ismerjük. О az a Ladislaus Both volt, aki már 1406-ban szerepelt oklevélben.570 Logikusnak tűnik, hogy ez a név ekkor még nem vált öröklődővé, hiszen csak az apa-fiú kapcsolatra utalt. Egy esetben sikerül megfogni a családnév alakulásának folyamatát is. 1477-78-ban jelenik meg a forrásokban Bartholomeus Aranchy, liszkai officiális neve. Minden bizonnyal Bertalan fia volt az a korábban már említett Jacobus Aranchy alias Hyspan néven nevezett illető, aki szőlőszomszédként szerepel az egyik ügyben 1484-ben. Itt az eredetileg földrajzi névből képzett vezetéknevet egészítette ki az apa tiszttartó tevékenységének köszönhető „ispán" kifejezés.571 Sajnos nem ismerünk több olyan oklevelet, ami említené a későbbi leszármazottakat, de nem elképzelhetetlen, hogy a ragadványnév felváltotta az eredeti, helynévből képzett elnevezést. 566 DF 215 140. 567 DF 215 141., DF 269 688. 568 DL 21 935. — Hasonló példát említ Bérezi Géza 1571—72-ből: Balázsdiák István (Bérezi: A magyar személynevek 147.). Papp László szerint a „litteratus" és a „diák" nevek még a 16. századra sem váltak családnévvé, tehát a viselőjére utalnak. Lásd Papp: Literatus. 569 pp 215 070. A „Hennengh" vezetéknév - ahogyan azt a korábbiakban ismertettük - 1406-ban már kimutatható a településen, mégpedig önmagában, lásd DL 9159., DL 9452. 570 DL 10 258., illetve DL 9159., DL 70 768., DL 9452. 571 DF 258 868., DL 18 007. és DF 264 536. A „hyspan" jelentésére vonatkozóan lásd Kázmér: Családnevek szótára 498-499.
