Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján
IV. A kézművesség és a tanácstagság összefüggései a középkori Hegyalján518 A személynevek a társadalmi fejlődést tükrözik, alakulásuk a társadalom változásait követi. A névadás mind az egyénről, mind pedig az őt elnevező közösségről számos olyan információval szolgálhat, amire más forrásokból nem tudunk következtetni. Utalhat a személy származására, egyéni jellemvonásaira, foglalkozására, a közösség nyelvére, szellemi és tárgyi kultúrájára és mindezek időbeli változására is. A magyar névtani kutatás egyik legvitatottabb kérdése személyneveink 15-16. századi fejlődése. Ez a korszak a személynevek alakulásának igen képlékeny időszaka. Ekkor szilárdul meg ugyanis a kételemű névrendszer, amely, kiszorítva az egyelemű személyneveket, a társadalom felsőbb rétegeitől kiindulva a jobbágyság körében is egyre inkább elterjedt. Már annak az eldöntése is nehéz, hogy a személyek vezetékneve állandósult tulajdonnév-e vagy csupán megkülönböztető jelző, de még nagyobb bizonytalanságot okoz, hogy nem tudjuk, vajon mikortól válik olyan családnévvé, amely a nevet elsőként viselő ős leszármazottai körében öröklődik. A két típus közötti leglényegesebb különbség, hogy ameddig az egyszerű vezetéknév biztosan az azt viselő személy jellegzetességeire utal, a családnevet akkor is viselhetik a családtagok, ha az rájuk már egyáltalán nem jellemző.519 A kérdés a történettudomány számára sem mellékes. A középkori gazdaság és társadalom vizsgálata szempontjából ugyanis a foglalkozásnévből képzett vezetéknevek fontos forrásként szolgálhatnak. Különösen igaz ez a mezővárosi polgárokra és a jobbágyságra, akiknek foglalkozási viszonyaira és annak társadalmi vonatkozásaira csak kevés felhasználható adat áll rendelkezésre. A legalapvetőbb kérdés az, hogy a foglalkozásnévből képzett vezetéknevek már a 15. századra, vagy csak a 16. századra, illetve még későbbre váltak-e családnévvé, azaz meddig utalnak egyértelműen a személy foglalkozására. 518 A most következő fejezet lényegileg azonos formában megjelent - Gulyás: Foglalkozásneveink. 519 A témával kapcsolatos alapvető munkák Melich: Családneveinkről és Bárczi: A személynévadás kérdései. — Az egyelemű személynevek közé számítandók a „filius" és „dictus" szóval, valamint a „de+helynév" jelzővel értelmezett személynevek is, lásd Hajdú: Névtan 41. A 14. század második felére a kételemű nevek már minden társadalmi rétegben megjelentek. A jobbágyság körein belül először az árutermelő, nagyobb jelentőséggel bíró településeken terjedtek el, lásd erre vonatkozóan Fehértói: Megkülönböztető nevek 29-32., valamint Fehértói: Kételemű nevek 153-156. A 14. és 16. század között végbemenő jobbágyi - azon belül is mezővárosi - névadásban megfigyelhető alapvető változásokról és tendenciákról összefoglalóan lásd Gulyás: Újabb adatok.
