Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)

III. A tanács és társadalmi háttere - 3. A tanács társadalmi háttere (családi kapcsolatok és ingatlanbirtoklás)

III. A tanács és társadalmi háttere 133 Arról a Kroprer Györgyről és utódairól van, akihez a helyi ispotály alapítá­sa is köthető. Kroprer György és fivére, Konc (Konch), ekkor mindkettő bánya­ispán (urburarius, máskor pedig comes et urburarius), 1367-ben szerzett engedélyt a királytól az ispotály felépítésére, amihez két évvel később az egri püspök is hozzájárult. Az intézmény kegyurai a szokásos módon a két testvér és leszár­mazottai lettek. György a 14. századi tipikus „bányapolgár"-típust testesítette meg, ezt mutatja például az is, hogy bírói címet viselt 1369-ben. Valószínűleg egy üzleti vállalkozóval és családjával állunk tehát szemben. A 15. századra Telkibánya láthatólag elindult a mezővárosiasodás útján, de a család megőrizte vezető szerepét és egzisztenciáját. 1438-ban újra hallunk egy Kroprer Györgyről. Minden bizonnyal itt a nagy ős egyik unokájáról (eset­leg fiáról?) lehet szó. Vagyoni helyzete kiemelkedőnek tűnik: végrendeletében egy Telkibánya területén lévő Chechuz nevű falut, vagy birtokot - egyetlen telek kivételével, amit élete tartalmára magának tartott meg -, továbbá mal­mát és Szántóban lévő szőlejét hagyta a gönci Szűz Mária kolostorra. Az ifjabb György az ispotály kegyuraságát is bírta még ekkor. 1444-ben a város oklevele szerint vagyonát végrendeletileg a Szent Katalin ispotályra hagyta. Ingatlan­jai között felsorolják házait, rétjeit, szántóit, malmait, malomhelyeit és a már említett prédiumot is. Az ispotály kegyuraságát ugyanekkor mostohafiának, Mátyás papnak adta át. Róla az is kiderül, hogy eredendően Szinai Kerek László fia volt, tehát ne­mesi származással bírt, 1450-ben az összes birtokot és a kegyuraságot is a gön­ci pálos kolostorra ruházta. Ezt a kegyes alamizsnát egyébként 1459-ben is megismételte. A birtokok között említik többek között a mondott prédiumot, egy Wagner nevű szőlőt és az alatta fekvő réteket, az Olsva folyón álló malmot, telkibányai telkeket és malomhelyeket is. Mátyás papról azt is tudjuk, hogy 1479-ben még bizonyosan ő volt a város plébánosa.476 Ez a példánk ugyanak­kor nyilván nem tekinthető tipikusnak: a sok birtok nemesi életmódot sejtető anyagi helyzetet jelentett a család tagjainak. Van még egy figyelemre méltó adatunk ugyanerről a településről. Valami­kor 1428 előtt a néhai Streytgesser János esküdt szőlője jövedelméből végren­deletileg évi egy-egy gyertyát hagyott a helyi plébániaegyháznak, az ispotály­nak, valamint a gönci pálosoknak. A rendelkezés teljesítése nővérére, Annára, majd pedig annak halála után bizonyos Mosticius miles re szállt. Utóbbi egyéb­ként bizonyosan nemesi jogállású lehetett, amit megnevezése mellett az is bi­zonyít, hogy saját káplán is szolgálta. A végrendelet teljesítése valószínűleg ro­konság útján szállhatott rá, ami viszont Streytgesser János előkelő származását bizonyíthatja. Mivel rendelkezését nem tartották be halála után, Mosticius 15 kötélnyi földet adott a pálosoknak kárpótlásul.477 476 A Kroprer családra: Bándi: Pálosok oklevelei 582-583., 589-591., 593. és 595., valamint DL 13 819. (1444). DL 11 976. 477

Next

/
Thumbnails
Contents