Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
I. A középkori mezőváros, mint a történeti kutatás tárgya - 1. A mezővárosok helye és szerepe a középkori magyar városfejlődésben
12 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján pát-medencében.5 Az állásfoglalás éppen annak volt a legékesebb bizonyítéka, hogy a magyar történészek nem rendelkeztek olyan, igazán komolyan vehető elképzeléssel, ami megválaszolta volna a középkori magyar városhálózat genezisének kérdését. A két világháború közötti években a fenti vélemények mellett azonban az a felfogás is elterjedt, amely szerint a magyarság igenis képes volt városok létrehozására. Igaz, ezt nem a történészek, hanem a néprajztudomány képviselői fogalmazták meg. Ok egy speciálisan magyar várostípust, az úgynevezett alföldi „ólaskertes" várost határozták meg, mint a magyarság városteremtő képességének bizonyítékát. Ennek a településtípusnak az egyik alapvető példája a hajdúváros volt, ahol a település védművein kívül elhelyezkedő kertségek- ben álltak a lakók gazdasági létesítményei. A védelmi funkció megszűntével a lakók kitelepedtek ezekre a területekre, így e részek is belterületté váltak. Az egykori kertes város ezután tanyás várossá vált, miközben a lakosság az állattenyésztésről egyre inkább a földművelésre tért át. Ezt a településformát ugyan a török világ teremtette, de általános felfogás szerint kezdetleges formában már a középkor folyamán is megtalálható volt Magyarországon.6 Az új kategória („Alföld-town") a nyugati szakirodalomban is ismertté vált. Szintén erőteljes politikai és ideológiai háttere volt annak az elképzelésnek, amely a második világháború utáni években terjedt el Magyarországon. Ez a korai magyar városokat (hasonlóan a várakhoz, megyékhez és általában az államszervezethez) egyértelműen szláv eredetűnek tartotta. Eszerint a honfoglaló magyarság a szláv alapokat helyben és készen találta, és egyszerűen rátelepedett ezekre, vagy lemásolta őket.7 A fenti említett német, római és szláv eredetre építő vélemények közös pontja az volt, hogy képviselőik a magyarságot alkalmatlannak tartották arra, hogy önállóan hozzanak létre városi településeket, ehelyett már meglévő szerkezetek importját vagy kisajátítását tartották csupán valószínűnek.8 A törté5 Pleidell: Várostörténet. 6 A koncepciót Györffy István fejtette ki először, mégpedig Hajdúszoboszlóval és Hajdúböszörménnyel kapcsolatosan. - Györffy I.: Alföldi kertes városok és Györffy I.: Hajdúböszörmény. A „kertes gazdálkodási rendszer" működését és kora újkori fejlődését Nagykőrös példáján ismerteti Majlát: Alföldi cívis-város 52-70. Az „ólaskertes" város problematikája a magyar tanyarendszer kialakulásának kérdéskörével is szoros kapcsolatban áll. Erdei Ferenc nagyjából harminc ilyen, tipikusan magyar városról beszélt, amelyek végeredményben ugyanabból a magyar szállásrendszerből fejlődtek fokozatosan tanyás mezővárosokká. Erdei: Magyar város, különösen 49-67. A téma historiográfiai áttekintését lásd Solymosi: A tanyarendszer. 7 Molnár: Társadalom az Árpád-korig 242. 8 A különböző nem magyar etnikumoknak a korai magyar városfejlődésben betöltött nagy jelentősége is ezt látszott alátámasztani. A latinok és németek mellett itt még a böszörményeket és a zsidókat kell megemlíteni. A latin népességre vonatkozólag lásd Bárczi: Vallonok és Györffy Gy.: Székesfehérvári latinok, továbbá Székely: Székesfehérvári vallonok. A német betelepülésre és a német polgárság városokban betöltött szerepére vonatkozólag összefoglalót ad Fügedi: Befogadó. A pesti mohamedán kereskedőkről tájékoztatást nyújt Szűcs: Etnikai csoportok 14. A magyarországi zsidók történetét összefoglalja Kubinyi: Zsidóság.
