Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
116 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján tanácsban.429 A tanács létszáma alapján azonban itt is ugyanez a szerkezet állt fenn, csak az egyes tisztségek közötti súlypont tolódott el. 1339-től 1360-ig olyan tanácsszerkezet szerepel a forrásokban, amelyben egy vagy két bíró mellett ugyanennyi esküdt van említve, mellettük pedig universitas hospitum, cohors civium, esetleg communitas civium áll.430 A város tanácsát 1361-től megint csak új formában nevezik meg. Ebben a változatban a bíró mellett négy esküdt szerepel, akiket a szokásos iuratus elnevezés mellett néha más néven is megneveznek. 1361-ben például csak felsorolták a bíró melletti négy személyt, mindenféle jelző nélkül, 1421-ben viszont a már említett módon scabinusnak hívták őket. A tanács ilyen megnevezése a középkor végéig fennállt. Utolsó említése 1491-ben történik.431 Úgy látszik, hogy a 14. század közepét leszámítva a magisztrátus oklevelekben feltűnő szerkezet aránylag stabil volt a városban. Szikszón a tanács okleveles intitulációiban a középkor folyamán gyakorlatilag nem történt jelentősebb változás. A városban a hagyományos, bíróból és tizenkét esküdtből álló szerkezet volt használatban. Ez még akkor is igaz, ha 1406 és 1414 között az esküdtek száma valami oknál fogva kilenc és tizenkettő között ingadozott. 1472-től a középkor végéig azonban mindig 12 esküdtet tüntetnek fel a bíró mellett.432 Tállyán a Hegyalja más településein ismeretlen felépítést mutat az önkormányzat szerkezete. Az 1480-as évektől kezdődően kimutatható tállyai oklevéladó gyakorlatban ugyanis két bíró (néha azonban csak egy) mellett többször is 15 polgárt említenek.433 Nem vitás, hogy itt is arról a tágabb testületről volt szó, ami máshol is kimutatható volt a térségben. A két bíró valószínűleg nem volt 429 Az ezzel kapcsolatos források a következők: DL 76 235., DL 76 237., DL 76 452., DL 76 478. A kivétel 1334-ből származik: DL 76 494. 430 Az oklevelek aránylag nagy száma miatt csak néhány jellemző példát említünk. 1339-ben és 1341-ben az esküdtek száma nincs feltüntetve. A két bíró mellett mindkét esetben „seniores necnon universitas hospitum" szerepel a kiadók között. - DL 76 598. és DL 76 627. A legjobban az az 1346. évi oklevél mutatja ezt a tanácstípust, amelyben két bíró és két esküdt szerepel. - DL 51 371. 431 Az új forma bevezetésének az „előszele" már 1356-ban megjelent. - DF 219 468. Az idézett példák a következők: DL 51 936., DF 221 294. és DL 19 715. 432 Az oklevelek jelzetei az első korszakból (1406-1414): DL 9159., DL 70 768., DL 9452. és DL 10 258. A középkor végi oklevelek (1472-1526): DF 270 458., DL 17 342., DL 17 345., DL 17 346., DL 17 347., DL 18 694., DF 215 070., DF 218 421. Mint arról már volt szó, mivel a tizenkét név felsorolása után az oklevelekben „iurati et consules" megnevezés áll, nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a két kifejezés megegyezik-e, avagy két külön csoportról van szó. A dátum szerint legutolsó, 1526. évi kiadvány azonban csak a bíróról és tizenkét „consul"-járól beszélt, ezek szerint pedig lehetséges, hogy az esküdteket nevezték „consul"-nak a településen. A szikszói önkormányzat szervezetének stabilitását jellemzi, hogy a 17-18. században a tanács felépítése még mindig ugyanezt a formát mutatta. - Németh: Szikszó autonómiája 538. 433 Ilyen például DF 269 883. (1505). Más esetekben nem említi a polgárok számát az oklevél, míg két alkalommal ettől eltérő értéket ad meg. így például 1508-ban csak öt név szerepel, 1521-ben pedig tizenhárom. - DF 269 939. és DF 217 941.
