Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján (Budapest, 2017)
III. A tanács és társadalmi háttere - 1. A tanács tisztviselői és szerkezete
102 Gulyás László Szabolcs: Mezővárosi önkormányzat a középkori Hegyalján Zalavárt egyházi földesura, Szencet, Kisvárdát, Gyulát és Vágbesztercét pedig világi ura látta el kiváltságlevéllel.366 A mezővárosokat az „igazi" városoktól az önkormányzat szempontjából - és persze más jellemzők alapján is - aránylag megfelelően el lehet tehát határolni. Más a helyzet azonban, ha falvakat és mezővárosokat vetünk egybe. Logikusan ugyanis azt az eredményt várnánk, hogy a mezővárosok önkormányzata egyfajta átmenetet képezett a falvak és az „igazi" városok között. Nem csoda, hogy a középkori magyar mezővárosi önkormányzattal foglalkozó első és sokáig egyetlen jelentősebb tanulmány szerzője, Bácskai Vera is szembeállítja a falu és a mezőváros önkormányzatát, kifejtve, hogy a falusi villicu- sok - a mezővárosokkal ellentétben - csak igen szűk hatáskörrel rendelkeztek, önállóságuk kismértékű volt, leginkább a falu és annak földesura közötti közvetítő szerepet töltötték be.367 Ezzel szemben, egyre inkább nyilvánvalónak látszik, hogy a falvak egyes esetekben sokrétű feladatot ellátó önkormányzattal is rendelkezhettek, néha oklevéladó tevékenységet is folytattak, saját szokásjogukat szabadon használták, magukat communitasnak tekintették, lakóikat pedig nem egyszer cives néven nevezték meg, akárcsak más, a történettudomány által oppidumként aposztrofált települések.368 Itt mellesleg pontosan arról a problémáról van szó, amit a dolgozat elején már futólag említettünk: a mezőváros kategória határainak megrajzolása éppen lefelé, a falvak irányában tűnik a legnehezebbnek. Mint arról korábban már volt szó, a mezőváros-lét Csánki Dezső által meghatározott kritériumait a kutatás már régen elutasította. Manapság már egy országos vásártartás jogával rendelkező, de faluként megnevezett települést nem tekintünk oppidumnak. Ugyanakkor a másik oldalról közelítve a kérdéshez is óvatosnak kell lennünk: a forrásokban mindössze egyszer oppidumnak említett, ismert sokadalomtar- tási joggal nem rendelkező településről sem állíthatjuk - Kubinyi Andrást automatikusan követve - biztonsággal azt, hogy az falu volt csupán, nem pedig mezőváros.369 Az oklevelek fennmaradásában ugyanis - akármilyen közhely- szerű is ez a kijelentés - a véletlen is nagy szerepet játszott, így könnyen belátható, hogy egy-egy általunk csak possessio, vagy villa néven ismert helyet akár tucatnyi alkalommal nevezhettek oppidumnak is a középkorban, csak éppen az ezzel kapcsolatos oklevelek nincsenek ma már meg. Az eset fonáksága néhány példán is bemutatható. A térségben több olyan közösség is adott ki oklevelet, amely sem a kutatás mai állása szerint, sem pedig még az ilyen szempontból oly engedékenynek tekintett Csánki Dezső szerint sem volt mezőváros a középkorban. 366 Bácskai: Mezővárosok 95-98. Vágbeszterce kifejezetten polgárai kérésére, saját célkitűzéseinek megfelelően lett kiváltságolva, miután a település 1506-ban leégett. Uo. 119-120. 367 Bácskai: Mezővárosi önkormányzat 9. 368 Erre vonatkozólag egyébként már Szabó István és Kubinyi András is gyűjtött sokatmondó adatokat. Lásd 159. és 330. jegyzet. 369 Lásd 21. jegyzet.
