Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

II. A zsidó tulajdonok sorsa

a kérdéses törvényeket ki akarta volna használni, - ellenkezőleg, pontosan a törvény betűihez ragaszkodva cselekedett, de a baj az, hogy ezzel a cselekedettel a törvények tulajdonképpeni értelmét elködösítettük! Úgy látszik, kissé feledésbe megy a gyakorlati életben működő szakemberek tudata, hogy a zsidó kézben lévő tőke - kivéve az a része, amelyet egyes elvetemült embereknek a külföldre sikerült kivinni - ma is csorbítatlanul létezik az országban, de csorbítatlanul ma is részt vesz és forog a gazdasági élet legkülönbözőbb munkájában. Kétségtelen, hogy a nem zsidó vállalatnak tekintendő vállalatok a törvény előírásainak megfelelnek. De vajon a törvénynek mi az intenciója: az, hogy a zsidó tőkével létesített vállalatot keresztény ember vezesse, és ezáltal már a jövőben már keresztény ember gondoskodjék a zsidó tőke gyarapodásáról, vagy az, hogy a zsidó vállalkozásból idővel keresztény vállalkozás legyen. A törvény értelme nyilvánvalóan az utóbbi felfogás.

Legyünk tisztában azzal, hogy a gazdasági életben a tőkéje felett mindig tulajdonos fog végső fokon rendelkezni. Ez természetes is. A jelen esetben tehát kereszténységünk tulajdonképpen nem fog tudni másképpen cselekedni, mint a zsidó tőkétől kapott indirekt, vagy direkt rendelkezéseket végrehajtani. Ez igen veszélyesnek látszik, különösen, ha tekintetbe vesszük a zsidó tőkének feltűnően nagy nemzetközi természetét. Minden tőke ugyan többé-kevésbé nemzetközi természetű, de ismétlem, különösen áll ez a zsidótőkére nézve. Azt hiszem, azok az új vezetők, igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok, stb. között, akik velünk együtt éreznek abban a tudatban, hogy túl nagy zsidóbefolyást a gazdasági életünkben le kell törnünk, a jövőben gyakran nagyon nehéz helyzetbe keveredhetnek és gyakran lelki zavaroknak lesznek kitéve.

Tekintettel arra, hogy a törvény nem nyújt elég lehetőséget arra, hogy a fentiekben körülírt hiányt pótolhassuk, elkerülhetetlenül szükséges, hogy most már foglalkozzunk azzal, mi a módja annak, hogy a tőkét keresztényesítsük, illetve mily úton-módon gyarapíthatjuk a keresztény kezekben lévő tőkét. A tőke- képződést elősegíti, ha az országban létező és keletkező tisztességes gazdasági keresleti lehetőségeket a keresztény tőkének fenntartjuk. Ezen lehetőség elérhető lett volna a mostani törvényekkel, hogyha a törvény kötelezővé tette volna annak megállapítását - a lehetőségek keretén belül - hogy a befektetett és a forgótőke zsidó vagy keresztény, vagy nagyobb részben keresztény birtokban van-e? Ez azonban nem történt meg, a jövőben tehát a zsidó tőkét éppúgy továbbra is fogják tudni gyarapítani, mint eddig. Ez így nem maradhat, mert az ország végre mégsem köteles csakis a zsidó tőke gyarapodása érdekében dolgozni. - Igenis, én azt kívánom, hogy a kereseti lehetőségekből származó tőkeképesítési lehetőség elsősorban a tisztán keresztény tőkével dolgozó vállalatoknak legyen fenntartva. Ezt az elvet intézményesen kell leszögeznünk, mert erkölcstelen, hogy kijárásokkal, vagy hasonló módon kelljen a keresztény tőkének magának azokat az előnyöket megszerezni, amelyekre természetes joga van.

79