Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
I. Zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek a mindennapokban
— 19. — Feljelentőlevél és nyomozás egy házfelügyelőnő érdekében a. Budapest, 1944. június 7. Államtitkár Úr!72 Alulírott tisztelettel szabad legyen előadnom egy szegény, kétségbeesett, tisztességes, jó magyar érzelmű, úrtisztelő házmester család szomorú történetét. Csányi Lajos és családja körülbelül egy év óta a II. Bimbó út 9. sz. ház ház- felügyelője. A háztulajdonosék Exler Jenő ny. dohányjövedéki műszaki főtanácsos, kormányfőtanácsos és felesége, ez utóbbi 100%-os zsidó. Laknak a fent nevezett házukban. A férj egy gyenge akaraterővel rendelkező és a zsidó mentalitástól átitatott valaki, az asszony a zsidó faj szadista hajlamaival telitett nő. Amíg a zsidótörvény nem tiltotta, a háztulajdonosék kötelezték a házfelü- gyelőnét, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül rendszeresen járjon fel takarítani, mosni, bevásárolni stb. házi munkákat elvégezni. A törvény életbeléptekor a rendőrkapitányságon kapott felvilágosítás után a házfelügyelőné többet nem mert felmenni takarítani, bár a háziúrék hangoztatva egy esetleges megfizetésének lehetőségét is, kényszeríteni akarták hogy továbbra is kiszolgálja őket. Miután ennek ellenére sem, mert a házfelügyelőné törvényellenes cselekedet elkövetni azzal, hogy tovább is kiszolgálja őket, július 1-re minden indok nélkül felmondtak neki. Államtitkár Úr! Akkor, amikor a férj hadi üzemben dolgozik, az asszony elvégzi a ház körüli teendőket, de nem hajlandó törvényellenes cselekedetre, megtűrhető-e, hogy szaddisztikus [!] zsidó asszonya kereszténység iránt érzett engesztelhetetlen dühében egy becsületes, jó magyar családot kidobjon a lakásából? Hogy ezen szavaimnak objectivitását [!] bebizonyítsam, szabad legyen a következőt megjegyezni: 9 éve lakom a fenti házban, s ez alatt az idő 72 Endre László, vitéz, dr. (Abony, 1895. január 1. - Bp., 1946. március 28.). Részt vett az 1. világháborúban, családja kezdetektől az ellenforradalmi erők és egyben Horthy egyik fő támasza. Endre kezdetektől antiszemita és fajvédő elveket vallott. Széchenyi Lajossal és Szálasi Ferenccel „életszerződést" kötött 1937-ben. 1938-tól Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja lett. Ebbéli funkciójában egyik fő tevékenysége a vármegye zsidó lakosságának vegzálása, a zsidótörvények legszigorúbb végrehajtása volt. A német megszállás után belügyi államtitkár, s ebbéli minőségében a deportálások egyik fő felelőse. A Sztójay- kormány menesztésekor elvesztette államtitkári pozícióját. 1944. október 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, egyik - a szovjet csapatok előrenyomulását követően - irányítója volt az ország kiürítésének. 1945 után elhagyta Magyarországot, de a nyugati szövetségesek elfogták, és kiadták Magyarországnak. A népbíróság elítélte, és kivégezték. 66