Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
I. Zsidótörvények és zsidóellenes rendeletek a mindennapokban
leti főgondnok volt. Magától értetődik, hogy ily körülmények között húgom is, én is tökéletesen keresztény milieu-ben nevelkedtünk; csecsemő korunk óta keresztények voltunk, az iskolában keresztény hittant tanultunk, a református vallásban konfirmáltak bennünket és magunkat szüléinkkel együtt soha másnak, mint jó kereszténynek nem éreztük. A Képviselőház által elfogadott javaslat 1./ pontja szerint most mégis minő lehetetlen helyzet állott elő? Anyám - atyámtól sok év előtt elválván - hosszabb idő előtt férjhez ment Szirmay Sándor volt főispáni titkár tállyai földbirtokoshoz. Ő tehát keresztény marad a javaslat szerint is. Húgom 12 év előtt férjhez ment Füzesséry Tamás füzesséri földbirtokoshoz, s így gyerekeivel együtt szintén megmarad a javaslat szerint is kereszténynek. Atyám és én viszont zsidóknak számítanánk. Atyám a fentiek szerint 41 éve keresztény, fontos egyházi méltóságot töltött be, s most egyszerre visszalöknék a gettóba! Morálisan szörnyű csapás, azonban 71 éves lévén, társadalmi pályáján való előmeneteli s anyagi ambíciói már nincsenek s így - mint mondja - valahogy leéli a hátralévő éveit hátán a sárga folttal s unokái előtt megbélyegzetten is. Engem viszont - ha a javaslat így keresztülmegy - 44 éves koromban visz- szalöknek a gettóba, kiközösít a törvény abból a keresztény társadalomból, amelybe tartozom, ahol felnőttem, ahol megbecsültek és szerettek, belelök oly közösségbe, ahová soha nem tartoztam, amelyhez tartozónak nem érezhetem magamat, s amelyik természetesen velem sem érezhet rokonságot! Hogy egyszersmind kettévágja a pályámat, hontalanná és kenyértelenné tesz engem, aki mindig jó magyar keresztény hazafi voltam, s aki a világháborúban is megtettem kötelességemet, csak ezért nem hangsúlyozom különösebben, mert ez az igazságtalanság nagyon sok tisztességes zsidóvallású magyar embert is sújt; a teljes kiközösítettség csak a hozzám hasonlók osztályrésze leend, ha a javaslatból törvény lesz. Hogy a javaslat ebben a formájában milyen illogikus helyzetet teremt, arra Nagyméltóságod kegyes engedelmével két példával leszek bátor a magam esetével kapcsolatban rámutatni. Atyám nem házasodott meg másodszor. De ha ez év január 1-eje előtt megtette volna s - ami kétségtelen - keresztény nőt vett volna el, akkor ő is kereszténynek számítana, s előállhatott volna az az eset, hogy az apa, anya s testvér keresztények, én pedig, a fiú - mert nőtlen vagyok - zsidónak számítanék! - Vagy: tudok oly ügyvédkollégáról, aki tavalyig, 53 éves koráig zsidó volt. Tavaly kitért, elvette feleségül keresztény gépírókisasszonyát. Ő most keresztény, én pedig, aki 44 éves vagyok s soha más vallást, mint a reformátust, nem ismertem, zsidó leszek! Nagyon jól tudom, hogy minden generális rendezés szükségszerűen egyéni igazságtalanságokkal jár; ha azonban - az alapelv sérelme nélkül - a legkirívóbbakon esetleg csekély módosítással segíteni lehet, akkor talán nem hiú ama reményem, hogy Nagyméltóságod bölcs belátással, magyar igazságszeretettel és keresztény méltányossággal nem fog elzárkózni az elől, hogy legalább 28
