Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)
IV. Mentesítés, mentés
Simon: a szélütés mikor érte Sárayt, szolgálat közben, vagy utána? Papp: szolgálat után. A bizottság határozatot nem hoz, - az ügy folytatólagos tárgyalását rendeli el. Bánhegyi Béla őrgy. Győrsövényház 1905. Az ügy ismertetése után tanúként jelentkező dr. Parádi István honv. örgy.-t (szül. Szeged, 1912. március 30., lak. Budapest, Kapi u. 3., nős gyermektelen, kihallgatja a bizottság. Elnök: Ön adott a Bánhegyi ügyben egy nyilatkozatot, - ezt fenntartja? Parádi: teljes egészében fenntartom, vallomásomat személyes élményeimen keresztül teszem meg. A kórházból is azért jöttem most ki, hogy elmondhassam mindazt, amit ez ügyben tudok. Bánhegyi egy olyan ember volt, aki mindenkin segített, - tudomásom volt arról, hogy állandóan figyelték, én magam is hallottam egyszer a parancsnokságon, hogy ki akarták nyírni, mert a zsidókat és a kommunistákat védte. Szeretném még elmondani, hogy a kimeneteltől is megmenekülhetett volna, mert én Győrben kerestem őt, mikor az utcán megláttam, egy német kocsiban ültem - kikiáltottam neki, de a német sofőr nem állt meg, így én nem tudtam magammal vinni. Elnök: a visszatérése után tudja, hogyan viselkedik? Parádi: csak egyszer találkoztam vele a visszatérése óta. Elnök: őrnagy urat ebben az ügyben az Á. V. H. is kihallgatta, ugyanilyen nyilatkozatot tett, mint itt? Parádi: lényegében ugyanilyent. Elnök: Bánhegyi mikor jött vissza? Parádi: úgy tudom, 1945-ben. Elnök: ő csak 1947-ben adta be a kérvényét. Parádi: nyolc és fél hónapig internálva volt, talán ezért adta be ebben az időben. A bizottság az ügyet elhalasztja és egy újabb tárgyalást tűz ki, melyre az i. a. v.-at megidézi. Várnagy (Ulrankovics) István őrm., Nógrádmarcal, 1906. december 6. A bizottság az i. a. v. saját ügyében hallgatja ki. Elnök: mettől, meddig szolgált? Várnagy: 1926-tól 1936-ig. Elnök: hadbírósági ítélettel távolították el? Várnagy: nem, fegyelmi úton. Elnök: 1936-tól mivel foglakozott? Várnagy: nem tudtam sehol elhelyezkedni, alkalmi munkával tengettem az életemet. 1939-ben történt, hogy benzint szállítottunk, a kocsival megálltunk, 197
