Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

Mérlegen az ember. Szerkesztői bevezető a kötethez

eljárás körül kialakult, az egész országra kiterjedő hisztériában, illetve antiszemita atrocitásokban.3 Tény az is, hogy Istóczy Győző nevével fémjelezve Országos Antiszemita Párt alakult és bekerült a törvényhozásba. Ugyanakkor a korabeli magyar politikai elit - élén Tisza Kálmán miniszterelnökkel - egyszerűen nem vették komolyan őket. Később az Országos Antiszemita Párt részekre esett szét, ezek a pártformációk azonban sikertelenek maradtak a későbbi választásokon.

Az 1914-ben kitört világháború azonban lassan és folyamatosan sok mindent gyökeresen megváltoztatott. Csakhamar kialakultak a sztereotípiák a „papírbakancsos magyar bakáról” és a hátországban pöffeszkedő „lógós hadiszállítókról és bankárokról". Utóbbiak nyilvánvalóan „a" zsidók voltak. Az I. világháború utolsó éveiben pedig már rendszeresen elhangzanak nyíltan antiszemita felszólalások az országgyűlésben. így amikor 1918 őszén véget ért a háború és összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, az antiszemita gondolat már mélyen benne volt a politikai és katonai elit egy jelentékeny részében. Az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot követő fehérterrornak egyik jellemzője volt a számos nyíltan antiszemita indíttatású atrocitás. Ezek miatt még egy antant vizsgálat is volt, de a bizonyítékok eltűnése és a tanúk „megfelelő” vallomásai végül meggyőzték a vizsgálóbizottságot, hogy nem történtek antiszemita kilengések.

Ugyanakkor az antant vizsgálat megállapításaival szemben az egyetemeken - a különböző diák- és bajtársi egyesületek szervezésében - mindennaposak voltak az antiszemita atrocitások, a zsidóverések. A politikai vita pedig 1920 nyarán eljutott oda, hogy Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter egy olyan törvénytervezetet nyújtott be a Nemzetgyűlésbe, amely „népfajok és nemzetiségek” alapján korlátozná az egyetemre felveendők számát. A törvény végül az 1920. évi XXV. te. néven került be a magyar Corpus Juris- ba, de általában az annak lényegét kifejező szókapcsolattal „numerus clausus" (zárt szám) törvényként említették már a korban is. Bár a jogszabály szövegében nem szerepel a „zsidó” szó, de a törvény szelleme és végrehajtási rendelete nyilvánvalóvá tette, hogy a törvény a magyarországi zsidóság ellen irányul. A jogszabály ugyanakkor ellentétes volt a trianoni békével, így nemzetközi színtéren támadási felület volt Magyarország ellen. A törvényt végül Bethlen István miniszterelnöksége alatt, 1928-ban módosították. Érdemes megjegyezni, hogy a diák- és bajtársi egyesületek ez ellen is élesen tiltakoztak: a zsidó vagy „zsidós” kinézetű hallgatónak egyszerűen nem engedték, hogy bemenjenek az előadásokra.4

3 A témát részletesen feldolgozta Kövér György A tiszaeszlári dráma című munkájában. (Osiris Kiadó, Bp., 2011.)

4 Kovács M. Mária: Törvénytől sújtva. A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945. Napvilág Kiadó, Bp., 2012.

12