Ólmosi Zoltán (szerk.): Mérlegen az ember. Ismeretlen források a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárából a magyarországi holokauszt történetéről (Budapest, 2014)

III. Nemzetközi reagálások és erőfeszítések

tember 10-e előtt kötött érvényes házasságban élnek olyan egyénnel, aki nem zsidó, továbbá azok, c) akiknek a köztársaság elnöke a zsidókódex 255. szakasza értelmében felmentést adott, továbbá orvosok, gyógyszerészek, állatorvosok, mérnökök és egyéb személyek, ha az illetékes minisztérium a közéletben műszaki vagy gazdasági életben való meghagyásukat szükségesnek tartja. A mentesítés kiterjed a kivételezett személyek házastársára, kiskorú gyermekeire, továbbá a kikeresztelkedettek és keresztényekkel házasságban élők szüleire is.

Amint a fentiekből megállapítható, Szlovákia törvényes alapon szabályozta a kiköltöztetést, a kikeresztelkedettek lényeges kategóriáit abból kivonta, és mentesítési jogot kaptak az államfőn kívül az egyes minisztériumok is.160

Magyarország nemzetközi állása és reputációja, valamint Szent Székhez való viszonyunk valamelyes megóvása és végül súlyos nemzetközi kihatások elkerülése érdekében feltétlenül szükségesnek látszik

1. ) a németországi munkára való kiküldés tárgyában jogszabály hozatala,

2. ) Szlovák mintára az 1939. január 1-e előtt kikeresztelkedetteknek, valamint a gazdaságilag nélkülözhetetleneknek és mentesítést élvezőknek valamint családtagjaiknak kivételezése.161

Jelzet: MNL 01 К 64-43-1944-303. res. pol. - Eredeti, géppel írt, megjegyzéssel ellátott feljegyzés. - Az utolsó két pontot Sztójay megjelölte, és zöld ceruzával a dokumentum végén a következő megjegyzést tette: „VI. 21-én Miniszteri értekezleten szóvá tettem. Megfontolás tárgyát képezi."

160 Szlovákiában már 1939-ben, vagyis az állam létrejöttekor már adtak ki zsidóellenes rendelkezéseket, amelyek leginkább a nürnbergi törvényeket vették alapul például a zsidó meghatározásánál. 1941. szeptember 9-én léptették életbe az ún. Zsidókódexet (Zidovsky kódex). 1941 októberében a pozsonyi zsidóság nagy részét megfosztották állásától, és más települések munka nélkül maradt zsidó lakosaihoz hasonlóan munkatáborokba gyűjtötték. 1942-es év folyamán pedig a szlovákiai zsidóság mintegy 2/3-át koncentrációs táborokba deportálták. Külföldi nyomásra ugyan leállították, de a szlovák nemzeti felkelés leverése után további 13 500 zsidót deportáltak.

161 Az utolsó két pontot Sztójay 1944. június 22-én külön megjelölte és zöld ceruzával a dokumentum végén a következő megjegyzést tette: „VI. 21-én Ministeri értekezleten szóvá tettem. Megfontolás tárgyát képezi."

119