Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
Bizottságának ülés jegyzőkönyvei 1977-ig, a tanácsi ügyosztályok iratai pedig 1955-ig. A kerületi tanácsok levéltári megőrzésre érett iratanyagának átvétele helyhiány következtében csak részlegesen valósult meg: jelenleg tizennégy kerületből 1963-ig (beleértve a tanácsi és vb ülési jegyzőkönyveket is), további hat kerületből pedig az 1952— 1958 évekből kerültek az iratok a levéltár őrizetébe. Hasonlóképpen egyenetlen a közigazgatás segédszerveiként működő hivatalok iratanyaga. Az 1950 óta létrejött városi iratanyagból ez idő szerint mintegy ezer folyóméter található a levéltárban, közülük azonban néhány fondot — töredék lévén — az 1945—1950 közötti korszaknak megfelelő fondokban kellett elhelyezni. A közigazgatás területi szakszerveinek 1945-től kezdődő iratanyagára — hasonlóan az 1873 — 1944 közötti korszakhoz — a nagyfokú hiányosság a jellemző. A belügyi igazgatás (az államrendőrség budapesti főkapitánysága, egyéb rendőri szervek), a pénzügyigazgatás (a főváros és az 1950-ben Budapesthez csatolt peremvárosok és községek földadó, földmérési és kataszteri iratainak gyűjteménye), valamint az oktatásügyi igazgatás (budapesti elemi iskolai körzeti felügyelők, budapesti iparostanonc iskolák tanulmányi felügyelői) szakszervei sorába tartozó felsorolt fondokat — töredék voltukból következően — a megfelelő kapitalista kori fondokan kellett elhelyezni. Az oktatásügyi igazgatás szakszervei közül a Budapesti Tankerületi Főigazgatóság és a székesfővárosi tanfelügyelőség, a kereskedelem és közlekedésügy szakszervei közül pedig a postaigazgatóságok és távbeszélő hivatalok fondjai voltak elhelyezhetők a saját korszakukban. (Részben azért, mert nem tekinthetők töredéknek, részben pedig abból következően, mert nincsenek kapitalista kori jogelőd fondjaik.) Az egyéb szakigazgatási szervek csoportjába tartozó fondok közül a budapesti építés- és közmunkaügyi igazgató iratai érdemelnek említést. A jogszolgáltatás területi szervei közül kiemelendők a magyar háborús bűnösökkel és egyéb politikai jellegű ügyekkel foglalkozó, 1945 — 1949 között működött budapesti népbíróság és budapesti népügyészség fondjai, melyek magukba olvasztották a Balassagyarmaton, Egerben, Esztergomban, Kalocsán, Kecskeméten, Szegeden, Székesfehérvárott és Szolnokon működött és megszűnt népbíróságok és népügyészségek iratait. Érdeklődésre tarthatnak számot a budapesti főállamügyészség iratai is. Több, e korszakba tartozó bírósági fondot, illetve állagot — töredék voltából következően — a megfelelő kapitalista kori fondban, illetve állagban kellett elhelyezni. Az intézetek, intézmények 1945 utáni fondfőcsoportjában őrzött iratanyag zömét — hasonlóan a kapitalista korszakhoz — a 222 tanintézeti fond teszi ki. Az iskolák fenntartók, oktatási szint, valamint szakirány szerinti megoszlása lényegében véve megegyezik a kapitalista korszakról nyert képpel. Mindössze 17 iskola szerepel — utalás formájában — ebben a csoportban, melynek töredék szocialista kori iratanyagát ténylegesen a kapitalista kori jogelőd fondjában kellett elhelyezni. A korszak tudományos és népnevelő intézetei közül a Fővárosi Vígszínház és a Fővárosi Népi Zenekar fondja említendő, az egészségügyi és szociális intézetek sorából pedig a székesfőváros István közkórházának, Rókus közkórházának, János közkórházának, közegészségügyi és
