Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLTALÁNOS LEVÉLTÁRAK

Elnöki Tanács fond ja, amely a tanácsok megalakulásától 1969-ig részletes adatokat szolgáltat a helyi választások menetére, a tanácsok elvi irányítására. A levéltár legértékesebb, legszerteágazóbb és legterjedelmesebb fondfőcsoportja az államigazgatás legfőbb szerveinek, a minisztériumoknak és nagyobb országos jellegű szerveknek iratanyagából áll. Ezen belül az egyes tematikai csoportok a következők: A) minisztertanácsi, B) belügyi, C) egészségügyi, D) építésügyi, E) igazságügyi, F) iparügyi, G) kereskedelmi, H) közlekedés- és postaügyi, I) kulturális, oktatási és sport, J) külügyi, K) mezőgazdasági és élelmezésügyi, L) pénzügyi szervek. Ez a kategorizálás még az intézetek és intézmények, a testületek, az egyesületek és részben a gazdasági szervek fondfőcsoportján belül vonul végig. A minisztertanácsi fondcsoportnál elsődleges figyelem kíséri a kutatók részéről a gazdasági élet szükségleteinek és menetének biztosítására, ellenőrzésére, valamint a népgazdasági tervezés központi irányítására létrehozott Gazdasági Főtanács (1946 — 1949), Népgazdasági Tanács (1949 — 1952), Országos Tervhivatal (1947 — 1961), Állami Ellenőrzési Központ (1958 ótaKözponti Népi Ellenőrzési Bizottság) szinte hiánytalanul meglevő dokumentumait. A Minisztertanács viszont eddig csak egyes sorozatokat (pl. tanácsszervek osztályának, főkönyvelőségnek, bejelentések hivatalának iratai stb.) adott át levéltári megőrzésre. A kormány üléseiről készült igen értékes miniszterelnökségi, illetve minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvei, az előterjesztések például még nincsenek a levéltárban. Viszont a kormány tevékenységéhez kapcsolódó, közvetlenül annak irányítása mellett működő kormánybiztosságok, gazdasági bizottságok, hivatalok (Elhagyott Javak Kormánybiztossága, Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság, Magyar Csehszlovák Vegyesbizottság, Határmegállapító Bizottság, Országos Munkabérmegállapító Bizottság, Központi Statisztikai Hivatal, Jóvátételi Hivatal stb.) anyaga jórészt már archiválásra került. A Belügyminisztérium levéltárban levő állagai közül legkutatottabb az egyesületi főosztály (1945 —1950) anyaga, amely a felszabadulás előtt és után működött sokféle egyesület tevékenységére derít fényt. A minisztérium felügyelete alatt rövid ideig működő Népgondozó Hivatali fondjában (1945 — 1946) a felszabadulás utáni évek telepítési ügyeit találja a kutató. Az egészségügyi fondcsoportot túlnyomóan az 1945-ben létrehozott Népjóléti Minisztérium (1945 — 1951) és az Országos Hadigondozó Hivatal (1949 — 1950) iratai alkotják. Ezek a források főleg a szociálpolitika, társadalombiztosítás, hadigondozás, járványügy, kórházi ellátottság és fejlesztés, az anya- és gyermekvédelem, az egészségvédelem történetét dokumentálják. Ebben a csoportban található a Népgazdasági Tanács felügyelete alatt létrehívott Munkaerő Tartalékok Hivatala (1950— 1956) is, amely a népgazdaság részére szükséges szakmunkaerőket volt hivatott az 50-es években tervszerűen biztosítani. A fond az ipari és kereskedelmi oktatásra, tanműhelyek és tanulóotthonok fenntartására, irányítására, ellenőrzésére, az ipari és kereskedelmi szakmunkásképzés üzemi oktatására szolgáltat adalékokat. Az építés és városfejlesztés irányító szervek közül az Újjáépítési Minisztérium (1945—1946), az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium (1946 — 1949),