Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

totta és fogadta fel a gyülekezetek lelkészeit, tanítóit, alkalmazottait és intézte a gyülekezeteknek szinte minden ügyét. Ennek következtében ebből az időből az evangélikus gyülekezetre vonatkozó iratok legnagyobb része a városi levéltárban található. Az evangélikusok száma ugyan állandóan növekedett úgyannyira, hogy a város lakosságának szinte 90%-a az evangélikus gyülekezethez tartozónak vallotta magát, és a városi tanács tagjai is mind evangélikusok voltak, mégis a Pázmány Péterrel elkezdődött ellenreformáció következtében a magasabb egyházi körökből és a császári udvarból egyre nagyobb nyomás nehezedett az evangélikusokra. Ezt látva, a gyülekezet már 1667-ben megszervezte saját vezető testületét, az egyháztanácsot, amelyet előbb konzisztoriumnak, később konventnek neveztek. Az új egyháztanács jegyzőkönyvei 1667-től 1673-ig (3 kivételével) Lang Mátyás lelkész kezeírásával máig is megvannak. Belőlük hű képet kaphatunk az egyháztanács szervezetéről és működéséről. A gyülekezet helyzete egyre súlyosbodott. 1674-ben elveszítette templomait, iskoláit, minden vagyonát. Azért még így is jobb helyzetben volt, mint sok más testvérgyülekezet, mert legalább vallásgyakorlatát — ha korlátozott mértékben is — fenntarthatta. A vallási türelmetlenséghez járult a természeti csapás. Egy magánház udvarán kialakított fatemploma 1676-ban a nagy soproni tűzvész alkalmával a lángok martalékává lett. Minden valószínűség szerint elpusztult a templom sekrestyéjében őrzött iratanyag is. II. József türelmi rendelete (1781) alapján a soproni gyülekezetben is újult erővel indult meg az egyházi élet. Megépítette mostani templomát — ugyan még udvarban, torony és harangok nélkül, ahogyan a rendelet előírta —, de mihelyt lehetséges volt, tornyot is épített, harangokat öntetett, és minden vonatkozásban az újjáéledés jeleit mutatta. A lélekszámban és anyagiakban is felerősödött gyülekezet számos életre való és virágzó jóléti és társadalmi intézményt hozott létre a régiek (ispotály, Elend-Zech) mellé, és rajtuk keresztül is nagy befolyást gyakorolt az egész városi és vidéki társadalomra. Bár a gyülekezetet mindkét világháborúban sok súlyos veszteség érte, levéltári anyaga számottevően és kimutathatóan nem károsodott. A gyülekezet történetét, szervezetének alakulását, életének változásait hűen tükrözi levéltárának anyaga. Ez az anyag ma 59 folyóméter. A legrégibb irat 1533-ból való. A levéltár anyagát mindig gondosan őrizték, és a XIX. századtól többször rendezték. Az 1802-től kialakított rendben elsőrendűen fontos helyet kaptak a konventgyűlésekről készített jegyzőkönyvek. A konvent (a gyülekezetnek a presbitériumnál nagyobb létszámú kormányzó testülete) üléseinek napirendi pontjait egy éven keresztül folyamatosan számozták, és az iratok is a megfelelő konventülési számot kapták. Ez a rendszer azt mutatja, hogy ekkor csak azok az iratok kerültek a levéltárba, amelyeknek anyagát a konventülés megtárgyalta. A lelkészi hivatal iratainak átfogó rendezését 1863—1875 között Ulber Mátyás gyülekezeti jegyző és levéltáros végezte el. Ulber az 1533—1872