Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Az evangélikus egyház levéltárai A lutheri reformáció hamar eljutott Magyarországra. Már 1518-ban olvasták hazánkban Luther 1517. október 31-i 95 tételét s egyéb iratait. 1524-ben Sopronban az eretneknyomozás azt állapította meg, hogy a lutheri tételek általánosan ismertek. Korán elkezdődött hazánkban a reformáció üldözése is. 1521-ben az esztergomi érsek intézkedett Luther tanai kárhoztatásának kihirdetéséről, 1523-ban már az országgyűlés rendelte el, hogy a lutheránusokat fej- és jószág vesztéssel kell büntetni, 1525-ben pedig a rákosi országgyűlés a lutheránusok megégetését parancsolta. Ezeket a törvényeket azonban a következő évi országgyűlés mind hatálytalanította. A mohácsi vész után a magyarországi reformáció terjedése neves magyar reformátorok munkája nyomán indult meg. A reformátorok igehirdetése révén felelősségre ébredt főurak és városi tanácsok a reformált gyülekezetek és iskolák pártolói, védői lettek. A XVI. század közepéig Magyarország lakosságának nagy többsége befogadta a reformációt, mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy evangélikus volt. Az egyházi kormányzás általában a középkorban kialakult rend szerint történt továbbra is. A reformáció tanítását elfogadó papok közösségekbe tömörültek, illetve a régi papi fraternitás egységesen csatlakozott a reformációhoz. A lelkészi közületek vezetőt választottak, akit esperesnek (senior) vagy dékánnak (decanus) neveztek. Ha magasabb egységet (egyházkerület) is létrehozhattak, ennek vezetőjét szuperintendensnek, püspöknek nevezték. Ezek a papi közösségek zsinatokon állapodtak meg a tanítást, az istentiszteleti rendtartást illetően. Az első ilyen zsinat 1545-ben Erdődön volt, itt az Ágostai Hitvallást fogadták el alapnak. Az első püspököt 1577-ben választották meg a dunántúliak Szegedi Máté sárvári lelkész személyében. A XVII. század közepéig a gyülekezetek száma jól meghaladta a háromszázat. A kerület 9 esperességre oszlott, melyek a kiválóbb gyülekezetektől vették nevüket. A rendszeres üldözések idején a gyülekezetek száma napról-napra fogyott. Hetven évig (1673 — 1742) nem volt az egyházkerületnek püspöke. 1690 táján a régi kilenc helyett mindössze két szervezett esperességet találunk, a győrit és a kemenesaljait. 1720-ban alakul Tolnában és Baranyában jobbára bevándorolt németekből és csak kevesebb számú magyarokból egy új esperesség, a tolna-baranyai. A kerület egészen 1786-ig csupán a három esperességből állott. Az egyházkerületek számát az 1734-ben kiadott II. Carolina Resolutio négyben állapította meg. Ekkor alakult ki tehát az az egyházkormányzati rendszer, ami kisebb-nagyobb változásokkal egészen 1952-ig fennmaradt. A bányai evangélikus egyházkerület az 1610-i zsolnai zsinat idején a turóei,