Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

különválasztása, mely szükségszerűen maga után vonta a XIV. században az okiratok külön kezelését is. Ez azonban továbbra is a székesegyházi sekrestyék feletti helyiségekben történt, és ezáltal a levéltárak osztoztak a székesegyház sorsában. Először Csák Péter hadai szórták szét okleveleit 1276ban, amikor a nádor bosszút akart állni a káptalanon Kőszegi Péter püspökké választása miatt. Ekkor a templom kincseivel együtt sok oklevél megsemmisült és megrongálódott. 1381-ben a várat pusztító tűzvész tett nagy kárt a levéltárban. A török időket viszont a levéltár szerencsésen átvészelte, mivel 1544. szeptember 21-én a török hadak közeledésének hírére Sopronba szállították az okleveleket. A 1630-ban a levéltár visszakerült Veszprémbe, és ismét a székesegyházi sekrestyék emeleti helyiségeiben helyezték el. A székesegyház átépítése miatt 1907 — 1972 között az iratok kanonoki házakban (Aggpapok-háza, Körmendy-ház, Dubniczay-ház) kaptak helyet. 1972-ben a székeskáptalan és a püspökség jelentékeny áldozatával a levéltár a volt ferences kolostorban minden igényt kielégítő otthonra lelt. A levéltár a káptalan birtokaira és jogaira vonatkozó iratokat őrzi, melyeknek lajstroma 1881-ben készült: betűrendben adja a káptalani birtokokat és mindegyiknél időrendben felsorolja a vonatkozó okleveleket rövid ismertetéssel. Az oklevelek korszerű rendezését a káptalan felkérésére Lukcsics József püspöki könyvtáros végezte 1903-ban. Az okleveleket külön-külön borítékba helyezte és jelzetekkel látta el. A XVIII. század közepéig kronológiailag rendezett oklevelek száma 2361. Ugyanennyi a XVIII. század második és a XIX. század első feléből származó iratok száma is, amelyeket birtokok szerinti sorrendben rendeztek. A mohácsi vész előtti oklevelek száma 1073. Ezekhez járul a püspöki levéltárból 1895-ben „örök letétbe" helyezett 929 oklevél, melyek közül 693 a Mohács előtti. így a káptalani levéltár, összesen 1766 Mohács előtti oklevelet őriz, amelyből 93 csak másolat. A püspöki levéltár letéti anyagának elenchusa a „Litteraria instrumenta jura episcopatus Veszprimiensis tangentia" címet viseli. A középkori oklevelek részben a peres ügyekben való használat, részben a tároló helyiségek nedvessége miatt nagyon megrongálódtak. A Magyar Országos Levéltár 1968 — 1969-ben mintegy ezer oklevelet restaurált. A káptalani levéltárosok közül Gutheil Jenő és Neumayer Károly szereztek elévülhetetlen érdemeket a levéltári anyag megőrzésében és feldolgozásában. A levéltár fenntartója a veszprémi székeskáptalan, az ellenőrzést pedig az olvasókanonok útján gyakorolja. A legrégibb oklevél 1079-ben kelt, amelyben Guden I. (Szent) László vitéze paloznaki javait királyi engedéllyel a veszprémi Szt. Mihály egyháznak hagyja. Ez az oklevél a tihanyi alapítólevél után a legrégibb eredetiben ránk maradt hiteles irat. A káptalani levéltár anyaga 21 folyóméter, amelyben a következő csoportosítás található: — Documenta juris possessionarii (1079 — 1780). Az 1780-as évekig időrendben tartalmazza mindazon okleveleket és iratokat, amelyek a káptalan birtokaira vonatkoznak. Ezek között van II. Endre 3 oklevele,