Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI
Külön fonsot képez Desics Ignác levéltáros levelezése (1890 — 1920), valamint a családtörténeti jegyzetanyag (XVII —XVIII. század). A levéltárban hétköznapokon 8 —12 30 óra között lehet kutatni. A kutatók a püspöki könyvtár anyagát is használhatják. Időigényesebb kutatás esetén a káptalan kikölcsönzi az iratokat a Vas megyei Levéltárnak, ahol a kutatóterem 16 30 óráig nyitva van. Váci Püspöki Levéltár •2601 VÁC, Vak Bottyán tér 1. (Pf. 86.) Tel.: 11-124 Az I. (Szent) István által alapított váci püspökség területe a mai Pest megyét, Nógrád megye középső és keleti felét, Heves megye nyugati, Szolnok, Csongrád és Bács-Kiskun megye túlnyomó részét öleli fel. A főváros pesti -oldalának külső kerületei és Szeged külvárosai egyaránt ehhez az egyházmegyéhez tartoznak. A püspöki kancellária iratait az 1240-es esztendőkig a püspöki székházban őrizték. Ezek az iratok 1241-ben a tatárok dúlása idején megsemmisültek. A következő századokban keletkezett iratokat a levéltárban de spiritualibus és de temporalibus csoportra osztották. Bátori Miklós humanista püspök (1474 — 1507) a levéltár kezelésével olasz humanistát, Francesco Bandinit bízta meg. Vácot 1541 tavaszán a visszavonuló császári hadak felgyújtották, s a város •és környékének lakossága — papjaival együtt — a hegyekbe menekült. A káptalan a székesegyház és a püspökség kincseivel és irataival Nógrád várába vette be magát, majd ennek megvívása után szétszéledt, s a nagyértékű műkincsek, pápai és királyi oklevelek, hiteleshelyi kiadványok — évszázadok gazdasági és társadalmi fejlődésének hű tükrei — egy-két nagyértékű maradvány kivételével elpusztultak, szétszóródtak. Vác 1544-ben török kézre került, így is maradt 140 évig. A váci püspökök ettől kezdve a, török kiűzéséig Nagyszombatban éltek. Dvornikovich Mihály volt az első váci püspök, aki 1699-ben az egyházmegye teljes felszabadítása után székvárosába visszatérhetett. így az egyházkormányzattal kapcsolatos összefüggő iratsorozatok is csak a XVIII. század elejével kezdődnek. Első rendezésüket 1761-ben Esterházy Károly püspök rendelte el. Az 1852-ben megkezdett átrendezés alkalmával alakították ki a máig is érvényben levő kútfős rendszert. A levéltár anyagának terjedelme 258 folyóméter. A legrégibb irat egy 1298-ból származó oklevél (későbbi másolatban). A török megszállás idejéből fennmaradt kiemelkedő értékű forrásanyag az 1560-as évektől vezetett Memóriáié, amely az egyházmegye plébániáinak helyzetéről tartalmaz adatokat.
