Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

tanács, kancellária, kamara) küldtek meg a győri püspöknek. Jelentőségét az a körülmény adja meg, hogy főképpen a XVIII. század második felében az egyházpolitikai kérdések sarkalatos problémáit alkották az államigazgatásnak. Az iratok jól tükrözik a kezdeti évtizedekben az uralkodóknak azon törekvését, hogy a katolikus vallást erősítsék (az elpusztult egyházi létesítmények helyreállítása, az elfoglaltak visszaszerzése, a cassa parochorum felállítása, a katolikus tanszemélyzet létszámbeli növelése), ugyanakkor az egyéb vallások követőit hátrányos megkülönböztetésekkel sújtsák, társadalmi, politikai és művelődési helyzetüket megnehezítsék. A II. József-kori hatalmas mennyiségű rendelettömeg viszont a felvilágosult uralkodónak előbbi célkitűzésektől eltérő törekvéseinek vizsgálatára nyújt lehetőséget. Az irategyüttesben a vallásüggyel szorosabb-lazább kapcsolatban álló egyéb témákra (oktatás- és egészségügy, közigazgatás) is bőségesen találhatók adatok. A Missilia (1745 — 1856) az egyházmegyei hatóság kiadományozásra került mindennemű iratainak fogalmazatait tartalmazza, s a benne foglalt tárgyak az egyházkormányzat egész körét felölelik. így előfordulnak benne a püspökség részéről a felsőbb világi és egyházi hatóságokhoz intézett feliratok, válaszok és jelentések, nemkülönben az alárendelt egyházi szervezetek számára kiadott leiratok, rendeletek, idegen egyházmegyei szervezetekhez intézett átiratok vagy egyéneknek küldött levelek fogalmazványai. Nagy számban tartalmaz olyan fogalmazatokat is, amelyről a kiadmányok elkallódtak, illetve válaszokat olyan beadványokra vagy leiratokra, amelyek a levéltár más gyűjteményeibe kerültek. Olykor eredeti levelek, beadványok is előbukkannak. A Visitationes canonicae (1641 — 1934) köztörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű forrásanyag. Ezek az iratok ugyanis évszázadokon át — más forrásokból alig megszerezhető — a helytörténetre (eseménytörténet, község-, határ- és dűlőnevek), a településtörténetre, a társadalmi viszonyokra, a mezőgazdaságra, a mértékekre és pénzekre, az építészetre és művészettörténetre egyaránt bőséges adatokat tartalmaznak. Az egyházlátogatások kérdőpontjai alig módosultak, de olykor egyes kérdéseket részletesebben is megválaszolnak, egyes időszakokban a hitélettel, máskor a gazdasági helyzettel kapcsolatos adatok kapnak nagyobb hangsúlyt. Általában a vizitátorok megvizsgálják a templom állapotát, felszerelését, a hitéletet, a birtok és jövedelemviszonyokat, az iskolaügyet stb. A levéltárban az első vizitációs irat 1641-ből (a soproni főespeesség területéről), a két utolsó (már nyomtatott kérdőíven) 1912-ből és 1934-ből való. A Parochialia (a XVIII. század elejétől 1856-ig) tartalmazza mindazon feladatokkal kapcsolatos iratokat, amelyek a plébániák vallásügyi, gazdasági és személyügyi adminisztrációjából, nemkülönben a katolikus ügy megóvásának és gyarapításának kötelezettségéből a plébánosokra, mint a néppel közvetlen kapcsolatban álló egyházi személyekre hárulnak. így iratok találhatók egyházi épületekre (alapítás, építés), egyéb ingatlanokra (vétel, eladás), felszerelésekre, kegyuraságra, járandóságokra, kinevezésekre, szerződésekre, lelkipásztori teendőkre (istentisztelet, szentségek, diszpenzációk),