Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

EGYHÁZAK LEVÉLTÁRAI

Egri Érseki Levéltár 3301 EGER, Széchenyi u. 1. (Pf. 80.) Az Egri Érseki Levéltár jelenleg öt felső-magyarországi római katolikus egyházmegye 1970 előtti iratait őrzi. Az egri püspökséget az 1009 — 1010. évben I. (Szent) István alapította. A XIII. századtól az északkeleti országrész 10 megyéje — Borsod, Abaúj, Zemplén, Ung, Ugocsa, Bereg, Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Heves — tartozott hozzá, később Máramaros, Sáros, Szatmár, Kraszna megye, meg a Jászkunság is hozzákapcsolódott. A XVI. század közepétől a török hódítás következtében az egyházmegye déli része elveszett a püspökség számára. 1596-ban a török birtokába jutott az egyházmegye székhelye, Eger vára is. A püspök és káptalan 1598-ban egyházmegyéjének másik nagy városába, a töröktől nem fenyegetett Kassára telepedett át. 1613-tól 1649-ig Jászó, majd ettől kezdve 1690-ig ismét Kassa volt a püspökség székhelye. Egernek 1687-ben történt felszabadulása után Fenesy György, illetve Telekessy István püspök a káptalannal együtt végleg visszaköltözhetett a korábbi szókhelyre. A száműzetésből való visszatérés után a XVIII. század elejétől a püspöki kancellárián és szentszéken még lajstromozás nélkül rakták le a beérkezett és elintézett iratokat. Az elküldött levelek fogalmazványait sem őrizték meg. De Barkóczy Ferenc püspök hivatalbalépésétől, 1745-től kezdve az egyházmegyei jegyzőkönyvbe, protokollumba a szentszéki perek helyett az elküldött válaszlevelek szövegét másoltatta be, ezzel a protokollumok 1804-ig levelezőkönyvekké váltak. Eszterházy Károly püspök 1779-ben a kancellárián egy külön helyiséget rendeztetett be a levéltár számára, majd a szentszéki levéltárossal lajstromoztatta az iratokat. Ennek során tárgyi csoportosítás alapján nagybetűs jelzettel ellátott iratcsomókba rakták szét az iratokat; a csomókon belül az egyedi iratok arab számjelzetet kaptak. A munkálat eredményeként létrejöttek a lajstromok is. Ez az egyházi levéltár — archívum, conservatorium, tabularium elnevezéssel — ekkor még az irattár feladatkörét is ellátta, kezelte és őrizte a püspöki kancellária és szentszék legújabb iratait is. Az egri érsekség alapítólevele 1804. március 23-án kelt. Ugyanis Eszterházy püspöknek 1799-ben bekövetkezett halála után az aránytalanul nagy kiterjedésű egri püspöki egyházmegyét felosztották. 1804-ben területéből kialakították a kassai és szatmári püspökséget, az egri püspökséget pedig érseki főegyházmegye rangjára emelték. Az érsekséghez ettől kezdve csak Heves, Borsod, Szabolcs megye, továbbá a Jászság, Hajdúság, illetve Szolnok megye egy része tartozott. A két új egyházmegye számára 1804-től kezdődően kiválogatták és rövidesen el is küldték a területüket érintő korábbi iratokat. A levéltár felosztására nézve oly megállapodás jött létre, hogy amely iratok csakis az új egyházmegyékre vonatkoznak, azokat eredetiben elviszik, amelyek pedig az egri főegyházmegyét is érintik, azokat lemásoltatják és csak a másolatokat viszik át az új egyházmegyék levéltára számára. Ennek folytán