Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI

szervek általános történetét is, amely irattermelő szerveknek iratanyaga vagy megsemmisült, elveszett (Telefongyár, Ganz Villamossági Gyár), vagy hollétéről a jogutódnak egyelőre nincs tudomása (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége). Különösen jelentős forrásértékűek az MKP, SZDP, MDP, MSZMP provenienciájú, vagy ezen pártok akcióival kapcsolatos további olyan egyéb iratok, melyek betekintést nyújtanak a szakszervezeteknek, mint politikai tényezőknek a nemzeti történet kiemelkedő eseményeiben játszott szerepébe. 1944. szeptember 23-a, az ország felszabadulásának kezdete után alapvetően megváltozott a szakszervezetek feladata, szerepe is. A régebbi szűk értelemben vett érdekvédelmi tevékenység ellátása mellett részt vállaltak az új Magyarország politikai, gazdasági és kulturális rendszerének kialakításában, így már 1944 őszén a szakszervezet képviselői ott voltak az új népi szervekben — a nemzeti bizottságokban, az üzemi bizottságokban, az igazoló bizottságokban, a földosztó bizottságokban —, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben; a szakszervezetek lényeges alkotóelemei voltak a Baloldali Blokknak, tevékeny szerepet játszottak — szakmánként — a két munkáspárt egyesülése előkészítésében, végrehajtásában, az államosítások lebonyolításában. A szakszervezetek 1945-től minden nemzetgyűlési, országgyűlési, tanácsválasztáson meghatározott feladatokat kaptak, így a SZOT szervezési osztálya iratanyagában, valamint az ágazati- iparági szakszervezetek és a területi szakszervezeti szervek iratanyagában bőséges anyagot találunk a választásokról. (Pl. 1945 — közös lista, 1949 — választási ütemterv, 1958 — instruktori értekezletek, 1962 — a sajtóbizottság, az oktatási osztály választási munkaterve.) Rendkívül fontos anyagot tartalmaznak az ún. információs jelentések, az MDP KV, az MSZMP KB üléseinek, a politikai vezetők (pl. Rákosi) beszédeinek visszhangjáról készített jelentések, hangulat jelentések az 1953-as kormányprogram végrehajtásáról, 1956. október 23-a előzményeiről (szakszervezeti kongresszusok, megyei küldöttközgyűlések, értekezletek), az 1956. november 4-e utáni helyzetről (különösen: a SZOT X. plénumának anyaga, a szakmák taggyűlései, az üzemi tanácsokra, munkástanácsokra vonatkozó iratok), nem kevésbé érdekesek az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos iratok. A munkáshatalom gazdasági erősítésének segítését illetően főként a munkamozgalmakra, így a munka versenyekre, a sztahanovista-mozgalomra, az élenjáró munkások munkamódszerének elterjesztésére (Gazda-, Loy-, Nazarova-, Lozinszky-mozgalom), a különféle ünnepi alkalmakból rendezett műszakokra (a sztálini, a koreai, a nov. 7-i műszakok), a felajánlásokra, az élmunkások és újítók, valamint élüzemek munkájának elősegítésére vonatkozó iratok tarthatnak számot az érdeklődésre. Érdemes külön megemlíteni a szakmák és a SZOT anyagában található élmunkás ós újító, valamint élüzem névsorokat. Az előzőkkel kapcsolatos lényeges és meglehetősen feltáratlan a bér- és a normarendezésekkel foglalkozó iratanyag. Az állami szervek határozataiból kiindulva a SZOT illetékes szervein és szakmai központokon keresztül