Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI
A vízügyi igazgatás központi szervei közül elsőként az 1899 — 1928 között működött Országos Vízépítési Igazgatóság iratai említhetők. Az igazgatóságot a műszaki feladatok ellátására hozták létre, kistanácsának jegyzőkönyvei és ügyviteli iratai kerültek a levéltárba. Ugyancsak kiemelést érdemel az Országos öntözésügyi Hivatal fondja, amely az 1936—1950 közötti évekből szinte hiánytalanul megtalálható a levéltárban. Az ügyviteli iratokon kívül terveket, elszámolásokat, kisajátítási iratokat tartalmaz. A Vízierőügyi Hivatal iratai és tervei az 1941 — 1948 közötti időszakból hiányosan kerültek a levéltárba. Nem teljes az Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő kormánybiztosának fondja sem, amely a nagy jelentőségű csepeli kikötő építési iratain kívül a Soroksári-Dunaág rendezésére és az alsó torkolati (tassi) műtárgyakra vonatkozó dokumentációt is tartalmazza az 1921 — 1932-es évekből. Az 1940 — 1948 között működő Országos Árvízvédelmi Kormánybiztosság iratait szintén a levéltár őrzi. A vízügyi igazgatás területi szervei 1948-ig a folyammérnöki, kultúrmérnöki hivatalok, valamint egyes helyi feladatok ellátására létrejött kirendeltségek, felügyelőségek, kezelőségek voltak. A folyammérnöki hivatalok a Közmunkaés Közlekedésügyi Minisztérium irányításával jöttek létre a folyamfelvigyázói, vízrendőri, hajóútkitűzési teendők ellátása céljából. A hivatalok száma változó volt. 1872-ben 25, 1912-ben 28, a trianoni békeszerződés után 1925ben 9, 1944-ben 12 folyammérnöki hivatal működött. A levéltárban 10 folyammérnöki hivatal iratai találhatók. Leggazdagabb a budapesti hivatal iratanyaga, amely szervezési, ügyviteli iratokat, terveket, számadásokat, vízrajzi szolgálattal kapcsolatos törzskönyveket, vízszabályozó társulatokra vonatkozó iratokat tartalmaz az 1880—1948 közötti évekből. Említést érdemelnek a pozsonyi és komáromi folyammérnöki hivatalok iratai is, amelyek az 1880-as évek közepétől az I. világháborúig a Felső-Duna szabályozásával kapcsolatos dokumentumokat, főleg terveket foglalnak magukban. Jogutódjuk 1921-től a győri folyammérnöki hivatal lett, amelynek iratai többszörös selejtezés után, segédkönyvei viszont hiánytalanul kerültek a levéltárba. A nagykanizsai és bajai folyammérnöki hivatal anyagában ügyviteli, szervezési, építési iratokat találunk az 1928 — 1948, illetve az 1922—1948-as évekből. A tiszamenti hivatalok iratainak csak egy része található a levéltár őrizetében, a szolnoki, szegedi, gyulai hivatalok fondjaiból. A nyíregyházi folyammérnöki hivatal 1921 — 1948 közötti iratai még a jogutód irattárában vannak, az 1894 — 1948 közötti sátoraljaújhelyi iratanyag pedig elpusztult. Az Országos Vízügyi Levéltár kultúrmérnöki iratanyaga az 1948 előtti irategyüttesek legértékesebb része. E hivatalokat a kisvízfolyások rendezése, lecsapolási és belvízszabályozási munkák, öntözések, alagcsövezések, vízvezetékek tervezése céljából 1881-ben hozták létre a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium irányítása alatt. 1909-ig számuk 19-re emelkedett, a trianoni békeszerződés után 1920-ban 8, 1944-ben 17 kultúrmérnöki hivatal működött az országban. E hivatalok iratai között a miskolci anyag a leggazdagabb, amely 1881-től tartalmaz iratokat. Teljesnek tekinthető a Dunántúl nagyrészén illetékes székesfehérvári kultúrmérnöki hivatal irat17 Magyarország levéltárai
