Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

ÁLLAMI SZERVEK ÉS TÁRSADALMI SZERVEZETEK LEVÉLTÁRAI

a levéltár jogosult a felsorolt szervek jogelődjei iratainak átvételére, valamint a vízügyi vonatkozású személyi hagyatékok vásárlására. Felügyeleti hatósága az Országos Vízügyi Hivatal, amely e jogát a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézeten (a továbbiakban: VIZDOK) keresztül gyakorolja. A vízügyi iratanyag külön kezelése igen régi előzményekre vezethető vissza. A XIX. század elején meginduló, a folyók teljes hosszára kiterjedő felmérések idején gondot okozott a keletkező térkép- és írásos anyag elhelyezése. Ezért a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetője 1822. március 19-én kelt utasításában a térképek, tervek és a kapcsolódó helytartótanácsi rendeletek és utasítások őrzésére külön „Navigations Archív" (hajózási levéltár) létesítését rendelte el. 1850-től ez az anyag az abszolutizmuskori építési hatóságok, 1867-től a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium birtokába került. Mivel az iratanyag tartalmazta a folyók vízrajzi leírását és az első rendezési terveket, nélkülözhetetlen volt a XIX. század második felében végrehajtott szabályozási munkákhoz. A XIX. század végén és a XX. század elején a gyűjtemény kibővült, ide kerültek a minisztériumok felügyelete alatt álló, egy-egy vízépítési munkát irányító kirendeltségek, felügyelőségek iratai is. Az anyagot 1929-től a Vízrajzi Intézet gyarapította. 1952-ben a gyűjteményt — meglehetősen szerencsétlen eljárással — kettéválasztották. A térképek jelentős része, a feudális kori iratok és velük együtt a kirendeltségek iratainak egy része is a Magyar Országos Levéltár birtokába kerültek. A Vízrajzi Intézet iratanyagát jogutódja, az 1952-ben megalakult Vízgazdálkodási Kutató Intézet vette át, majd 1968-tól a VÍZDOK-hoz került. Mennyisége kb. 50 folyóméter volt. A levéltár újjászervezését az Országos Vízügyi Hivatal Kollégiuma 1972. január 12-i döntésével határozta el, azonban az érdemi munka — személyi és tárgyi feltételek hiányában — csak 1974 második felében kezdődött meg. 1975 februárjától az előkészítő munkákhoz több mint 600 m

2 alapterületű raktár állt rendelkezésre, ahol az iratok rendezésére és selejtezésére lehetőség nyílt, és már 1976-tól szükségessé vált a kutatóterem megnyitása is. Az 1974— 1977 közötti időszakban az iratanyag folyamatosan növekedett, sor került nagyobb arányú selejtezésekre. Jelenleg az iratanyag egésze középszinten, a térképtár darabszinten rendezett. A teljes anyaghoz áttekinthető raktári jegyzék, a kultúrmérnöki iratokhoz tematikai mutató, a tervtár leginkább kutatott, 1948 utáni állagaihoz és a térképekhez cédulakatalógus áll rendelkezésre. A tudományos munkát a gyakorlati levéltári feladatok határozzák meg. Legnagyobb intenzitással a vízügyi szakigazgatás történetének kutatása folyik, de a levéltár munkatársai foglalkoznak a vízügyi ágazat egyes szakterületeinek múltjával, és az anyag jellegének megfelelően rendeltetésszerűen művelik a hely történet írást is. A levéltár gyűjtőkörébe 123 szerv tartozik, ezek közül 15 Budapesten, 108 vidéken van. A levéltár iratanyagának mennyisége 1840 folyóméter, a legrégebbi eredeti irat 1796-ból való, Bernhardt Antal pesti vízimolnár munkaigazolványa.