Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

ményt, hanem minőségileg is nagyban hozzájárultak történettudományunk fejlődéséhez és szilárd alapjai lettek a helyileg rájuk épülő közművelő munkának is. Jelentős szerepet foglal el a levéltárak kiadványi tevékenységében a forrás publikáció, a dokumentumok tudományos vagy olykor közművelődési célú közzététele. E kötetek közül egyesek (mint például az 1526 előtti oklevélszövegeket, a Magyar Országos Levéltár anyagából az 1848-as, majd az azt követő abszolutizmus kori parasztmozgalmakra vonatkozó iratokat, az első világháborús magyar és közös minisztertanácsi jegyzőkönyveket stb. tartalmazó kötetek) meghatározott forrásanyagon belül a teljességre, mások (mint például az urbáriumokat, úrszéki pereket, a két világháború közötti évek politikai-gazdasági helyzetére, továbbá az 1945 utáni politikai, gazdasági és társadalmi átalakulásra vonatkozó iratokat tartalmazó kötetek stb.) egy-egy problematika egészét legjobban szemléltető és megoldásukat elősegítő dokumentumok bemutatására törekedtek. A tanácsi levéltárak forráspublikációi közül az elsődlegesen közművelődési és iskolai oktatási céllal készült, de emellett tudományos színvonalon szerkesztett helytörténeti szöveggyűjtemények érdemelnek kiemelést. E kötetek nemcsak levéltári kiadványként újszerűek, hanem lényegében a történeti olvasókönyvek eddigi hazai sorában is új műfajt jelentenek azzal, hogy egy-egy megye vagy tájegység múltját szemléltető dokumentumválogatást tartalmaznak. Elsősorban a gazdaságtörténeti fontosságú forrásanyagból a levéltárak az iratokban levő adatokat már meghatározott szempontok szerint csoportosító és fel is dolgozó történeti statisztikai feldolgozásokat (a Központi Statisztikai Hivatallal közösen megjelentetett Történeti Statisztikai Közlemények, majd később Történeti Statisztikai Évkönyvek, továbbá Történeti Statisztikai Kötetek) is közzétesznek, amelynek legjelentősebb vállalkozása a Mária Terézia-féle úrbérrendezés községenkénti anyagának a modern statisztikai szempontok szerinti feldolgozása és megjelentetése. A levéltártörténeti tanulmányok közül egy jelent meg önálló kötetként (Somogy megye), a többi szakfolyóiratainkban látott napvilágot. A levéltárak feladatuknak tekintik, hogy foglalkozzanak mindazon szervek történetével, amelyek iratait rendeltetésszerűen őrzik. Ennek keretében különös jelentősége van a közigazgatástörténetnek, közhatalmi, közigazgatási és jogszolgáltatási szervek tágabb értelemben vett (nemcsak a hivataltörténetre korlátozódó) története megírásának. Ilyen jellegű kiadványok részben a Magyar Országos Levéltár, részben a Levéltári Igazgatóság gondozásában jelentek meg. A közigazgatástörténettel rokon üzemtörténetírás terén egyes levéltárak és levéltárosok már szintén értek el eredményeket. A 30/1969. sz. kormányrendelet 12. § (2) értelmében a tanácsi levéltárak a helytörténetírást rendeltetésszerűen művelik. (Természetesen ebbe a munkába gazdag anyagának ilyen irányú feldolgozásával a Magyar Országos Levéltár is bekapcsolódik.) A helytörténeti lexikonok, évkönyvek, tanulmánykötetek, levéltári füzetek stb. megjelentetése és tudományos sikere arról tanúskodik, hogy a levéltárak ilyen irányú tevékenysége valós társadalmi igényekre támaszkodik.