Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)
TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)
A jogszolgáltatás szerveinek fondjai közül kiemelkedik a szombathelyi törvényszék 1872-től 1920-ig őrzött iratanyaga, amelyből azonban az ítéleteken kívül minden más iratfajtát kiselejteztek. Ezen túl felbecsülhetetlen forrásértékűek ipartörténeti szempontból a megyei cégbíróság iratai, amelyek 1872-től rendelkezésre állnak törzskönyveikkel és a hozzá tartozó cégiratokkal együtt. Nem kevésbé fontos az 1856-ban felállított úrbéri törvényszék iratanyaga, amely az elkülönítéssel kapcsolatos telekkönyveket, iratokat és térképeket tartalmazza. Az egész anyagnak van mutatókönyve, mely nemcsak az iratoknak, hanem az egyes községek térképeinek számait is közli. Különös értéket képviselnek még a szombathelyi törvényszéki börtön 1875-től 1944-ig folyamatos törzskönyvei. Az intézmények és intézetek iratai közül jelentős a községi jegyzők képzését szolgáló szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamok fondja (1900— 1944). Ezen túl a levéltárban megtalálható minden középiskola iratanyaga alapításától az államosításig (1948). Külön ki kell emelni közülük a kőszegi volt bencés gimnázium (1689—1948) és a szombathelyi volt királyi liceum, később premonteri gimnázium (1783 — 1948) iratait. Az előbbieken túl a levéltár őrzi a polgári iskolák keletkezésétől az államosításig terjedő iratait és az elemi iskolák anyakönyveit 1920-ig, több iskolánál az 1930-as évek végéig. Viszonylag hiányos a megyei kórház iratanyaga (1929—1944). A testületi fondfőcsoport történeti forrásértéke szintén jelentős. A 46 Vas megyei céh után maradt iratokban a kőszegi városi céhek dominálnak (XVII — XIX. század). A polgári kori köztestületek fondjai közül kiemelendők a több megyére szóló területi hatáskörrel működött Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara (1922 — 1949), a Szombathelyi Ügyvédi Kamara (1875 — 1945), megyén belül járási ipartestületek iratai. A hegyközségek és legeltetési társulatok legtöbbjének iratanyaga csak töredékesen maradt meg, jelentősebbek a vízrendező társulások iratai. A levéltár több jelentős egyesület iratait őrzi a XX. század első feléből. Közülük kiemelhető Rosner bárónak nemzeti egységpárti anyaga, mely a két világháború közötti politikai és társadalmi helyzet értékes tükörképét adja. Az egyletek sorában a kaszinók (Kőszeg, Szombathely) iratainak van különös jelentősége, valamint a színpártoló- és zeneegyesületeknek. A jótékonycélú egyesületek iratai (asztaltársaságok) a két világháború közötti társadalmi helyzetképet gazdagítják. A kapitalizmus kori gazdasági szervek 36 fondja található meg a levéltárban. Ezek közül kiemelkedik az alapításától iratokkal rendelkező szentgotthárdi kaszagyár (1902-től), amely az országnak egyetlen ilyen üzeme volt. Munkásmozgalmi jelentőségű iratokkal rendelkezik az 1872-ben alapított szombathelyi MÁV műhely (iratanyaga 1890-től), valamint a volt Szombathelyi Bőrgyár Rt. (1889 — 1948) fondja. A megyére általában könnyűipar volt jellemző, ezt fémjelzik a szombathelyi takarógyár (1923—1948), valamint a kőszegi posztógyár és ágyterítőgyár iratai, melyek folyamatosan csak az 1920-as évektől maradtak fenn. A domonkosrendiek szombathelyi (1709—1948) és vasvári (1720—1949) rendházának uradalmi iratai fontos gazdaságtörténeti források.
