Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

gimnáziumnak (1866 — 1944) és a kisvárdai állami gimnáziumnak (1911 — 1936) maradt jelentős forrásértékű iratanyaga. Csak a XX. századtól őrzi a levéltár a községekben működött iskolák töredékes iratait, leginkább anyakönyveit; összesen 164 elemi iskola irattöredéke került a levéltárba. A köztestületek fondfőcsoportban a nagykállói, a nyíregyházi és a nyírbátori céheknek leginkább jegyzőkönyvei, céhszabályai találhatók meg a XVII —XIX. századból 12 féle szakmában. Különösen jelentős a nyíregyházi tímárok és a nagykállói szűcsök irategyüttese. Igen kevés az ipartestületi XIX —XX. századi irat, ezt is csak a levéltári ügyfélszolgálat használja. 47 községből csak kevés legelőbirtokossági, úrbéres birtokossági, közbirtokos társulási irat található a XIX — XX. századból. Kiemelkedő gazdasági szervnek nem maradt iratanyaga, a többi is töredékes és csak a XX. század első feléből való. Az egyházi szervek iratai közül a máriapócsi görög katholikus bazilita rendház (1909 — 1951) és a nyírbátori minorita rendház (1711 — 1946) fondja emelhető ki, az utóbbiban a História domus kötetei a legértékesebbek. Az intézmény értékes családi levéltárakat őriz. A Barna-Szőgyéni család levéltárából az 1945 utáni földreform iratai érdekesek, a család adta át 1964-ben a levéltárnak. A Czóbel család levéltárából a családi levelezés — közte Czóbel Minka (1854 — 1949) írónő levelei — érdemel kiemelést. A vásárosnaményi Eötvös család 3 folyóméternyi anyagát a Magyar Országos Levéltárnak sikerült magánkézből megvásárolnia, majd azután 1970-ben adta át a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárnak. Iratai a XVI. századtól kezdődnek. Értékes Krasznai Péternek az 1848— 1849-es szabadságharcról szóló naplója. A vajai Vay család XIX —XX. századi iratanyagában számadások, jelentések, levelezések találhatók. A Kende család irataiból a XIX. század eleji missilisek és a két világháború közötti gazdálkodás számadásai emelhetők ki. A Kállay család iratanyagában Nagykálló XVII. századi és a nemesi közbirtokosság XVIII —XIX. századi iratai a legnagyobb forrásértékűek. A Kállay levéltár régebbi része valamikor az első családi levéltári letét volt a Magyar Nemzeti Múzeumban és ma aMagyar Országos Levéltárban található. Az Olasz család levéltárából Bessenyei György tiszaberceli rokonságával folytatott per iratai az említésre érdemesek. Orvostörténeti érdekesség a Blásy József orvos-borbély írásos hagyatéka. Ránk maradt Pulay János kéziratmásolata a szatmári békéről. A gyűjtemények fondfőcsoportban kéziratos és nyomtatott térképek gyűjteménye 442 darabból, a Mohács előtti oklevelek gyűjteménye 68 darabból áll. Külön gyűjteményt alkotnak a szakmai képesítést igazoló iratok 1884-től és a szolgálati időt igazoló iratok 1930-tól. Mindkettőnek ügyviteli értéke jelentős. A levéltárnak mindössze 673 felvételt tartalmazó mikrofilmgyűjteménye van. A Tanácsköztársaság megyebeli 23 napjának Szabolcs, valamint Szatmár megyei direktóriumi iratanyaga töredékes volta ellenére is igen értékes forrás. A szocialista kor különleges néphatalmi szervei közül a nemzeti bizottságok iratanyaga nem teljes. A Szabolcs megyei és a Szatmár megyei, továbbá a csengeri, ligetaljai, nyírbátori és a vásárosnaményi járási, valamint 137 községi nemzeti bizottságnak vannak iratai. Megmaradt és levéltári őrizetbe