Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

A három levéltári szakkönyvtár főgyűjtőköre a magyar levéltári és történeti szakirodalom, valamint a Pest megyei helytörténeti irodalom. A Pest megyei Levéltár nemcsak a kutatók és az ügyfelek rendelkezésére áll, hanem a nyitott levéltár elve alapján dokumentumait a széles nyilvánosság elé is tárja. Rendszeresen rendez levéltári kiállításokat, főleg Nagykőrösön és Vácott. Az utóbbi helyen a kiállítási tér megközelíti a 300 négyzetmétert. A helytörténészek, krónikaírók és látogatók részére a levéltár munkatársai előadásokat és tanácskozásokat tartanak. A megye irattárosai részére a levéltár továbbképző tanfolyamokat rendez, továbbá szívesen fogadja a középiskolák történész szakköreit is. A váci fióklevéltár helytörténeti és időszaki kiállításai a hazai és külföldi látogatók érdeklődésére is számot tarthatnak. Somogy megyei Levéltár 7400 KAPOSVÁR, Rippl-Rónai tér 1. (Pf. 91.) Tel.: 12-563 A XVI. század végén Somogy török uralom alá kerülvén, megszűnt önálló megyei életet élni, miután az 1596. évi VII. decrétum 41., majd az azt megerősítő 1608. évi I. decrétum 22. cikkelye a megyét Zala megyével egyesítette. Az 1715. évi 86. törvénycikk állította vissza a megye önállóságát. A levéltár alapjait az 1723. évi 73. tc. rakta le, amely arra kötelezte a megyét, hogy gyűlései és ítélőszékei tartására s rendkívül becses kincsének: az iratoknak őrzésére alkalmas archívumot is magába foglaló megyei székházat építsen. 1724-től 1735-ig — az akkori megyei székhelyen — Tapsonyban volt a levéltár. Itt kezdett a nedves helyen tárolt s pusztuló iratok kötetekbe másolásához Tallián János megyei főjegyző. A levéltár Tapsonyból előbb Marcaliba, majd csak 1748-ban került Kaposvárra. A levéltárban az első rendezési és segédletkészítő munkák Mária-Terézia uralkodása idején történtek. Ekkor kezdték meg az iratok lajstromozását, a jegyzőkönyvek letisztázását és mutatózását. E korban történt meg a megyei ügyvitel szabályozása is. Ekkor tett a megye komolyabb kísérleteket iratanyagának Zalából való visszaszerzésére, e törekvések azonban Zala megye ellenállásán mindvégig hajótörtést szenvedtek. A második levéltári rendezési korszakban — II. József uralkodása idején — tovább folytatódtak a rendezési és a segédletkészítési munkálatok, ekkor választották szét az igazgatási és a bírósági iratokat. A harmadik levéltárrendezés kora 1790-től 1848-ig tartott. E korszakban működött levéltárosként — többek között — Eperjessy Sámuel (1792 —1799), Szokolay Dániel (1804-1813), Bezerédy Pál (1828-1846) és Körmendy József (1846—1849.) Közülük különösen Eperjessy Sámuel (lajstromozás és mutatózás) és Bezerédy Pál (lajstromozás és a jegyzőkönyvek másolása) munkássága értékelhető a legtöbbre. 1848/49 után a levéltárat éveken keresztül szakemberek nélkül hagyták, a törvényszéki és a megyei hivatali tisztek kezére bízták, akik a zsúfolt raktárakban, szakértelem hiányában, továbbfokozták a zűrzavart, mintsem