Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

Állami Levéltár és 1968-tól Pest megyei Levéltár. Néhány év alatt a levéltár iratállománya több mint kétszeresére, 11 000 folyóméterre gyarapodott. Jelentős változás következett be 1968. január 1-én, amikor tanácsi kezelésbe kerültek a megyei levéltárak. A levéltár fenntartója a Pest megyei Tanács lett. Ennek következtében Nógrád megye megkapta a Nógrád megyei szervek teljes anyagát, a Bács-Kiskun megyei Levéltár pedig átadta Nagykőrös levéltárát. A Fővárosi Levéltár 1979-ben és 1980-ban átvette a fővároshoz csatolt városok és községek területén működött szervek levéltári iratait. A nagymértékű anyagátadás ellenére a Pest megyei Levéltár állománya továbbra is nőtt, és a levéltári anyag megfelelő és korszerű elhelyezése céljából Nagykőrösön és Vácott fióklevéltárakat kellett létesíteni. A megnőtt feladatok: a külső szervek irattározásának és iratselejtezésének ellenőrzése, új levéltári műhelyek (könyvkötő műhely és fotólaboratórium) felállítása a személyzet további növelését indokolták meg. 1980. december 31-én a levéltár személyzete 43 főfoglalkozású dolgozóból állt. Ebből tudományos 15 fő, egyéb szakfoglalkozású 15 fő, gazdasági, műszaki és kisegítő 13 fő. A levéltár gyűjtőköre Pest megye egész területére, továbbá a fővárosban működő valamennyi megyei szervre vagy e szervek irányítása alá tartozó — akár a fővárosban vagy más megye területén működő — szervre terjed ki. A levéltár iratanyagának mennyisége 11 519 folyóméter. Legrégibb irata az 1229. évből való, a levéltári anyag azonban — a megmaradt közel másfélszáz oklevéltől eltekintve — csak a XVII. század közepétől tekinthető folyamatosnak. A Pest megyei Levéltár történeti forrásanyagát a már említett törökkori pusztítások és később a szakszerűtlen selejtezések alaposan megtizedelték. Az utóbbiak során semmisült meg a XVIII. századvégi, majd a XIX. századi adóösszeírások teljes anyaga és a népszámlálások felvételi ívei. Megsemmisítették Pest-Pilis megye megyefőnöki iratait, az 1876 és 1902 közötti időszak alispáni iratainak történeti forrásértékű (főleg a kezdeti munkásmozgalomra vonatkozó) aktáit. Még levéltáron kívül a gondatlan őrzés, a II. világháborús veszteségek és a lelkiismeretlen iratpusztítás következtében úgyszólván egy szálig elpusztult a községi levéltárak feudális kori iratanyaga, a kapitalista korinak pedig túlnyomó része, továbbá a pestvidéki törvényszék és a járásbíróságok iratainak nagyobb része, a teljes ügyészi és közjegyzői iratanyag. A megyei birtokos családok történeti értékű iratainak mindössze töredéke került a levéltárba. Ugyanúgy elpusztult még levéltári átvétel előtt a kapitalista korszak vállalati és szövetkezeti iratanyaga. Az iskolák régi iratanyaga sem jutott el a levéltárba. Jelentős károsodást szenvedtek szabadságharcaink és a Tanácsköztársaság történeti forrásanyagának megyei vonatkozású iratai. A nagy iratpusztulások ellenére igen jelentős iratanyagot sikerült a történeti kutatás számára megőrizni. A levéltári anyag gerincét a megyei igazgatási fondók alkotják, amelyekből a következő levéltári testek tevődnek össze: Pest-Pilis-Solt megye levéltára 1229-1876, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye levéltára 1876-1949,