Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

A 122/1973. MM sz. utasítás szabályozta a nem levéltári szervek (főleg könyvtárak és múzeumok) iratgyűjtő tevékenységét, miután az 51952/1971. sz. miniszterhelyettesi rendelkezés kijelölte az erre jogosult intézményeket. A 16/1970. MM sz. miniszteri rendelet a magánszemélyeket, valamint az állami szerveket, szövetkezeteket, társadalmi szervezeteket és más jogi személyeket arra kötelezi, hogy az őrizetükben levő minden olyan írott szöveget, számadatsort, térképet, tervrajzot és hangjegyet, kép- és hangfelvételt, amely gazdasági, társadalmi, politikai, jogi, honvédelmi, tudományos, műszaki, művelődési vagy egyéb szempontból történelmi értéket képvisel, ideértve a gépi feldolgozás útján rögzített adatokat is — kivéve a megjelentetés szándékával készült könyvjellegű kéziratokat — (vagyis az őrizetükben levő levéltári anyagot) számbavétel és nyilvántartás céljából be kell jelenteniök a Levéltári Igazgatóságnak. Ugyané rendelet intézkedik a személyi tulajdonban levő levéltári anyag védetté nyilvánításáról, továbbá az előbb említett szervek, szervezetek és más jogi személyek birtokában levő iratok kezeléséről. Az egyházközségek iratai az illetékes egyházi főhatóság levéltárának szerves részét képezik, függetlenül attól, hogy átvételüket végrehajtották-e vagy egyáltalán tervbe vették-e. A magyar vonatkozású külföldi levéltári anyag, a Hungarica nyilvántartásáról a művelődésügyi miniszter és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának 205/1971. MM-MTA sz. együttes utasítása intézkedik. Ennek értelmében a központi nyilvántartás és a tudományos kutatások összehangolását segítő információs szolgálat megszervezése érdekében a művelődésügyi miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó, továbbá a tanácsi irányítás alatt álló tudományos, kulturális és felsőoktatási intézmények, valamint a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának közvetlen felügyelete alá tartozó tudományos kutatóintézetek és egyetemi tanszéki kutatócsoportok kötelesek a külföldi levéltárakban vagy más tudományos intézményekben (közgyűjteményekben) hivatalos megbízás vagy támogatás keretében feltárt magyar vonatkozású levéltári anyagról a Levéltári Igazgatóságnak, illetve ennek technikai eljárással készült másolatairól a Magyar Országos Levéltárnak bejelentést tenni. A felszabadulás előtti évtizedekben törvényhatósági levéltárainkban — egy-két kivételtől eltekintve — nagyobb arányú rendezési munkát nem végeztek, sőt még a Magyar Országos Levéltárban sem beszélhetünk rendszeres és állandó jellegű iratrendezésről, vagy akárcsak ilyen tervről sem. A Magyar Országos Levéltár és néhány vidéki levéltár súlyos háborús veszteségeket szenvedett. Vidéken Sopron, Vas és Tolna megye levéltári anyaga került teljesen ömlesztett állapotba, de számottevő iratkeveredés máshol is történt. Az iratrendezéseknek tehát elsősorban ezeket a háborús károsodásokat kellett eltüntetniük. Bár a felszabadulás előtt is már levéltári őrizetben levő fondok rendezettsége más levéltárakban sem volt teljesen kielégítő, a legnagyobb feladatot mégis a háború után begyűjtött iratok rendezetlen állapota jelentette.