Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

dunántúli központi kormánybiztos és a székesfehérvári kerületi kormánybiz­tos iratait. A kormánybiztosi iratok a hatalomra jutott ellenforradalom első hónapjainak intézkedéseire vetnek fényt. A Fejér megyei főispán iratai az 1872 — 1944 közötti időszak politikai, gazdasági és kulturális kérdéseire tartal­maznak bőséges adatokat. A főispáni funkcióból következik, hogy bizalmas irattárából a megyei és (1872 után) a városi közélet legfontosabb eseményei bonthatók ki. Székesfehérvár város feudális kori levéltárából a városi tanács (kezdő év 1689) és a városi törvényszék (kezdő év 1699) iratai teljesek. A tanácsi irat­anyag szerkezetileg jól tagolt, segédletek alapján jól kutatható. A 10 állag­ra bontott fondban több a tematikai szempontból kialakított irategyüttes: népösszeírások (1688 — 1844), népszámlálási iratok (1784—1828), testamen­tumok (1763-1848), örökbevallási protokollumok (1824-1845), becsü­könyvek (1829 — 1848), betáblázási jegyzőkönyvek (1714—1848). A taná­csi iratok fondja gazdag forrásanyag: a város önkormányzati tevékenysé­gén túl a lakosság vagyoni helyzetéről, a társadalmi struktúráról, az egész­ségügyi és kulturális viszonyokról is képet ad. Várostörténeti témák még a telekhivatal (1698 —1847), az adóhivatal (1726 — 1849) fondjainak adatai­val egészíthetők ki. A város kapitalista kori fejlődéséről bőséges tájékoztatást nyújtanak a bizottmányi közgyűlés (1848 — 1849), a községtanács (1850—1859), a polgári választmány (1862 — 1867), a városhatósági közgyűlés (1867 — 1872) jegyző­könyvei és iratai. A törvényhatósági szakhivatalok: az árvaszék, az adó­hivatal, a számvevői hivatal, a mérnöki hivatal, a kapitányi hivatal iratai a gazdasági, kulturális és politikai viszonyokra tartalmaznak tömeges adato­kat. A törvényhatósági önkormányzat megszervezésétől a felszabadulásig tartó évtizedek kérdéseire különösen három fond: a törvényhatósági bizott­ság, a városi tanács és a polgármester iratai adnak választ. A városnak külön főispánja csak 1938 — 1943 között volt, egyébként a Fejér megyei főispán látta el Székesfehérvár város törvényhatósági önkormányzata felett is a kormányzati felügyeletet. így a megyei főispáni iratokban Székesfehérvár város önkormányzatában felvetődött problémák is tükröződnek. Fejér megye települései között rendezett tanácsú, illetve megyei város a tőkés fejlődés idején nem volt. A községek feudális kori és jórészt a dua­lista korszak községi közigazgatásának iratai is elpusztultak. Jelentősebb 1848 előtti irata csak Mór községnek van, és csak a XIX. század második felé­ben kezdődik Etyek (1894), Csákberény (1873), Csabdi (1895), Bodajk (1889), Sőréd (1890), Fehérvárcsurgó (1894), Felcsut (1856), Gánt (1876), Igar (1874), Kápolnásnyék (1854), Iváncsa (1852), Nagyveleg (1856), Polgárdi (1882), Pusztavám (1887), Ráckeresztúr (1849), Szár (1897) községek iratanyaga, de valamennyi erősen hiányos. Községtörténeti kutatások alkalmával a főszolgabírói és alispáni iratok adatait is fel lehet használni. Hiánytalanok viszont a községi kataszteri iratok. A felvételek, összeírások a neoabszo­lutizmus idején kezdődnek, és a községi földbirtokviszonyokat a tőkés kor­szak egészén végigkísérik. A közigazgatás területi szakszerveinek iratai közül a székesfehérvári pénz-

Next

/
Thumbnails
Contents