Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

Veszprém megyéhez került Fejértől Inota és 1956-ban Veszprém megye zirci járásától Fejér megye móri járásához Bakonycsernye. Fejér megye törvényhatósági levéltárában a közgyűlés, a megye központi tisztviselőinek iratanyagában az elcsatolt községekre adatok találhatók, míg az enyingi járás községeire vonatkozó anyag a Veszprém megyei Levéltárban van. A törvényhatósági igazgatás iratai mellett fennmaradtak Veszprémben a kapitalista kori járás községeinek iratai is. A megye 1797-ben, a város 1820-ban nevezte ki első levéltárosát. A megyei levéltár 1811-ig a régi megyeház épületében, a Meszlény-féle kúriában volt elhelyezve. 1811 és 1975 között a mai megyeháza adott otthont a levéltárnak. A városi levéltár a városháza I. emeletén működött 1942-ig. Mindkét törvényhatóság levéltárában a rendezési és a selejtezési tevékenység a XIX. század utolsó harmadában indult meg, és különösen a selejtezés öltött nagyobb arányokat. Ekkor teljes fondokat selejteztek ki a megyei, a járási iratok közül (megyefőnöki iratok, szolgabírák iratai 1849 — 1860), vagy helyhiány miatt át sem vették (járásbíróságok iratai 1849 — 1870). A változás a XX. század első évtizedében következett be históriai érzékű levéltárosok alkalmazásával: a megyénél Rexa Dezső hivatalbalépésével 1901-ben, a városnál Juhász Viktor alkalmazásával 1905-ben. A levéltárnokok az ekkoriban elterjedő proveniencia rendezői elvet vették alapul munkájuk során, de segítette őket az 1903-ban napvilágot látott ügyviteli szabályzat is. Tevékenységük különösen a központi tisztviselők iratainak kezelésében, majd a levéltári feldolgozó munkában minőségi változást hozott. Ezt a hagyományt folytatta a megyei levéltárban egy évtizeden át (1928— 1938) Schneider Miklós. Juhász Viktor 1943-ban vonult nyugalomba. Nevéhez fűződik a tanácsi, a polgármesteri iratok magas szintű archiválási munkájának megteremtése. A II. világháború alatt a két törvényhatósági levéltárban jelentősebb iratpusztulás nem történt, az őrzési helyről elmozdított iratok nagyobb tömegének rendje azonban felbomlott. A felszabadulást követő évek mindkét levéltárban az eredeti őrzési rend visszaállításával teltek el, majd a történeti értékű iratok (főleg a nagybirtokok levéltárainak) átvételét bonyolították le. Az 1950utáni években a községi elöljáróságok, a területi szakigazgatási szervek, a testületek iratai kerültek a levéltárba. Az 1950-es évek közepéig a levéltár 1200 iratfolyóméterre becsült anyagot gyűjtött be. Ezzel az iratok 3500 iratfolyóméter terjedelműre gyarapodtak. Elhelyezésük és őrzésük azonban elég mostoha körülmények között történt; kultúrházi alagsorban, altemplomban, megyeházi pincehelyiségekben. Az ilyen módon tárolt iratokban nagyméretű károsodás történt. Az 1950. évi 29. tvr. végrehajtása során összevonásra került a két törvényhatósági levéltár. A közvetlen minisztériumi fennhatóság alatt álló levéltár ebben az időszakban szakmai tekintetben nagyot lépett előre: a pusztulás elől megmentett kapitalista kori iratokat rendezte, selejtezte és ellátta alapleltárral. Az iratok inventarizáltsága szinte 100%-os volt már a hatvanas évek első felében. Kiemelkedő eredménynek tekinthető az éveken át végzett selejtezési tevékenység, ami a történeti értékű fondokban a tagolódás kialakítását, az