Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

TANÁCSI LEVÉLTÁRAK (Balázs Péter)

Csongrád megye, Hódmezővásárhely és Szeged város — korábbi önálló törvényhatósági jogú közigazgatási szervezet levéltárainak iratai adják. A Trianont követő határrendezések után néhány Jugoszláviához és Romániához került községre vonatkozóan a Csongrád megyei és Csanád megyei anyagban találhatók adatok. Az 1924-től működő Csanád —Arad —Torontál k. e. e. megye iratanyagában a volt battonyai, eleki és mezőkovácsházi főszolgabírói járásra vonatkozóan találhatók iratok. Csanád megye levéltárának kialakulásáról 1717-től vannak adataink. Öszszefüggő iratanyagról is ettől az időtől kezdve beszélhetünk. Az iratokat 1745-ben helyezték el Makón a megyeháza épületében, addig a megye jegyzője tartotta magánál. 1780-ban az új megyeháza épületébe szállították a levéltárat. 1797-től kapott a megye önálló levéltárosi állást. II. József uralkodása idején Békés, Csanád és Csongrád megyék egyesítése során átmenetileg Csanád megye levéltárát is Szegvárra szállították. II. József halála után ismét Makóra került a megye levéltára. A múlt század elején elhatározták a levéltár rendezését, végül 1878-ban Gyöngyösi János levéltárnok készítette el a levéltárban levő anyag részletes leltárát. A század végén a két szobából álló levéltár zsúfolásig megtelt, így a padlásra is kerültek értékes iratok, amelyek egy részét később eltüzelték. További oktalan selejtezés viszont nem károsította az iratokat. A levéltár 1941-ben került új helyre a makói ún. „DEMKE" palotába, ahol nagyszerű gondolattal a megye könyvtárát, levéltárát és múzeumát kívánták egy épületben elhelyezni. A levéltár kálváriája ezzel sem szűnt meg, mert a felszabadulás után ki, majd 1948-ban ismét visszaköltöztették ugyanoda, 1950-ben pedig a megye megszűnése után az iratok Szegedre kerültek. Csongrád megye iratanyaga a török hódoltság idején megsemmisült. A megye újjászervezése (1715) után 1722-től beszélhetünk összefüggő iratanyagról. A levéltár helyzetét nehezítette, hogy az újjászervezett megyének, s így az iratanyagnak sem volt önálló székhelye. 1769-től Szegvár lett a megyeszékhely, itt őrizték a levéltár anyagát is 1883-ig, amikor Szentesen megépült a megyeháza, melyben a levéltár is megfelelő helyet kapott. A levéltári anyag rendezése 1772-től 1809-ig tartott. A munkát Koleada András megyei levéltáros fejezte be. A dualizmus idején a levéltárosi tisztség igen sűrűn cserélt gazdát. A II. világháború idején számottevő károsodás nem történt, ellenben 1947-ben a megye járásainak iratait erősen átselejtezték. Szeged thj. város levéltárnak összefüggő iratanyaga 1717-től kezdődik. A jogbiztosító iratok fontossága miatt a tanács 1725-ben úgy rendelkezett, hogy a város kiváltságleveleit egy 3 kulccsal ellátott vasládában kell elhelyezni. A ládát lepecsételték, és a három kulcsot három tanácsnok kapta meg. Ezzel létrejött a város titkos levéltára, amelyet később további biztonság elérése céljából a Szent Demeter toronyba szállítottak, őrzését és vizsgálatát a „belső archívumra ügyelő küldöttség" látta el. A többi iratot a széképületben helyezték el. 1790-ben szervezte a város az első levéltárosi állást. 1804ben az új széképületben már 52 m

2-es szobát foglalt el a levéltár. Ekkor került vissza a széképületbe a titkos levéltár anyaga is. Az 1879-es nagy árvíz idején a víz pusztításától a polcokon egyre magasabbra rakva mentették meg az